Hat előtt öt perccel komolyzenére ébredek.

A zene végetér, szlovák női hang mondja be ki - mit játszott az elmúlt percekben.

Igen ez a szlovák Bartók rádió, az ő klasszikus adójuk.
Wolfgang Amadeusnak olymindegy, hogy Árpád vagy Szvatopluk nyelvén konferálják fel.

Hatkor azonban, ez a rádió befejezi, nyitószignál és indul a Pátria Rádió.

Már régen rájöttem, hogy óra vagy telefon helyett sokkal kellemesebb rádióra felébredni. Végigpróbáltuk az összes elérhető magyar adót, azonban kivétel nélkül olyan szinten öntenek nyakon a borzalommal reggel, hogy az valami eszméletlen.

Természeti katasztrófa, terroristatámadás, belpolitikai kötélhúzás. Még bemondják az aktuális svájci frank és euró váltószámokat és a gyomromban már érzem is a kellemetlen nyomást.

Kellett valami más. Teljesen véletlenül találtam rá egyik reggel tekergetés közben a Pátriára - erre a felvidéki magyar közszolgálati rádióra.

Hatkor nyugodt, barátságos hangon jó reggelt kivánnak.  (!) Utána hallok néhány szlovák belpolitikai hírt. Jóleső bizsergő "kaland" izgalmát érzem amikor bemondják, hogy Nyitrán, Zólyomban vagy Márai Kassáján hová bújtak el sebességet mérni a szlovák fakabátok a Kia Ceed-del. Párkányban melyik körforgalmat újítják fel éppen valamint Malacky és Plavecky Stvrtok között félpályás útlezárás van.

Beszélgetés következik valami normális emberrel - művésszel, pedagógussal, sportolóval, valami régi mesterség művelőjével. Közben zenék, de olyanok amik a magyar kereskedelmi rádióba nem férnének be. Gyerekkorom diszkózenéitől kezdve, magyar számok de nem az agyonjátszottak - csapból is folyók.

Időnként valami felvidéki local hero Aradszkytól is bejátszanak 2-3 számot egymás után. Nem idegesitenek fel, a vérnyomásom marad normális miközben készülődöm.

A tea mellett ha van rá idő sokszor még odaülök mellé tiz percre, mert  tényleg igazán érdekes és emberközeli dolgokról beszélgetnek.

A Geszti mondta még azt jópár évvel ezelőtt, hogy egy kanadai favágó ha reggel felkel és kinyitja a rádiót az ottani helyi rádió speekerétől azt várja, hogy olyan zenéket toljon, olyan szöveget nyomjon amitől a lumberjack mosolyogva ébred és jókedvvel, tettrekészen indul az erdőbe.
Emlékeztek Chris-re a "Miért éppen Alaszka" rádiósára ?

Na, valami ilyen a Pátria Rádió nálam, egyenlőre egyetlenként.

Mivel felvidéki rádióról van szó, nálunk jobbára az északi határ mentén fogható.Szerencsére találtam online vételi lehetőséget is :

http://www.parameter.sk/

( oldal alján )

Komámtól jött a hír tegnap, hogy a Varga pincészet kijött a 2010-es Csabagyöngyével.

Az év első bora már évek óta ez a könnyű, intenziv illatú üdítő fehér nálunk.
Most amikor még harsogóan friss és huncut zöld szeme van, jól behütve nem tudok jobbat nála.

Pénteken megkóstóljuk, ha sikerül beszerezni néhány flaskával.

De mit együnk ehhez a könnyű, zamatos borhoz?

Már tegnap is halételre, esetleg kókusztejes, chilis garnélarákra gondoltunk de azt hiszem az új bor mellé remekül fog illeni az egyik legnagyobb ízharmónia amit ismerek:

Zöldfűszerekkel bélelt mandulás pisztráng vajas petrezselymes krumplival.

Akkor pénteken megint eszek a Lehelen a pompás lángosból. Meg egy véres hurkát: a pecsenyés az emeleti galérián isteni hurkát-kolbászt süt.
Utánna a halasnál kiválasztok néhány tepsiérett pisztrángot, magosembernél megveszem a mandulaforgácsot, valamelyik nénikénél a szép krumplit, petrezselymet.

A halakat sózom és a megtisztított belsejükbe egy-egy rozmaringágacskát , metélőhagymát és egy kis kakukkfüvet teszek. A pisztrángot fejével együtt sütjük, vétek levágni a fejét: Szalajka völgyben tanultam, hogy a legfinomabb halhús-falatok rögtön a fej mögött "tarkónál" találhatóak.

Pisztrángsütéshez jól jön a megfelelő méretű serpenyő amiben elfér a hal.

Pár evőkanál olivaolajban és egy kevés vajban sütöm. Nem kell hozzá sok zsiradék, viszont ügyeljünk arra, hogy a vaj meg ne égjen - tehát a jelszó: moderato.

A halakat mindkét oldalukon aranybarnára sütöm. Közben mandulaforgácsot piritok egy másik serpenyőben. Krumplit főzök és a felszeletelt krumplit egy egész vajjal és rendes mennyiség frissen vágott petrezselyemmel keverem.

A tányéron a pisztráng tetejére és mellé pirított mandulát hintek és mellészedem a vajasan gőzölgő petrezselymes krumplit.

Egy falatban érezni a zöldfűszeres gőzben párolódott, vajban-olivában sült pisztrághúst a pirított mandulával és vajas krumplival: mennyei. Lekisérni egy bő korty száraz hideg csabagyöngyével: abban a pillanatban úgy érzed, mintha belesnél a menyország kapuján.

Ez a csirkepöri nagy kedvenc és mellesleg nyertünk vele - és remek csapattal, szakácsversenyt tíz csapat közül. Benke Laci bácsi szerint is ez volt az a pöri, ami igazából megfelelt a csirkepörkölt ideálnak (Platón) és "úgy" tartalmazta a füszereket és csak azokat ( pirospaprika, só, bors )

Volt olyan, aki szerett volna valami egyedit alkotni, de pld. a majoranna vagy az oregánó nem autentikus része a csirekpörköltnek - tudtuk meg az allűrötől mentes celebszakácstól.

Késve érkeztem a szakácsversenyre. A regisztrációnál a lányok azzal fogadtak, hogy a többi csapat már majdnem készen is van. Phh - mondja erre gondolatban az olyan mint én. Várt a remek csapat,  előző munkahelyem csodálatos kollégái. Foglalkozzunk az igazán fontos dolgokkal: Először ittunk egyet. Rozé és Pipi néven indítottunk csapatot a csirkepörkölt főzés tiszteletére, ezért néhány üveg behűtött rozéval készültünk.

Legyünk jófejek, megkináltuk volna a jöbb és baloldali csapatot is rozéval és mazsola törköllyel. Nem kértek. Na jó.

Kezdjük. Kenyérszalonnát pirítok,  hagymát sütök rajt.

Itt van két egész csirke feldarabolva. Rövid tanakodás után merész elhatározásra jutottunk : kifilézzük a csirkét, a zsűri csak húsdarabokkal talákkozzon a kostolás során. Mint a villám filézték ki a két csirkét barátim.

Mehet a hús fehéredni a hagymás-szalonnás menyországba, közben alágyújtunk a második bográcsnak. Második dobásunk, hogy nem fogjuk az egyen főtt tésztával tálalni a csirkepörit - reggel összedobtam egy parmezános burgonyafánk alapjait.

Ezeket sütögetjük forró olajban párhuzamosan. Közben újabb rozék, egy-két pálinka.
Verseny? Ugyan már ! Mi itt egész nap bulizunk. Közben Laci bácsi odajön , ad egy két pompás tanácsot. (olajos kanállal szaggassuk a burgonyafánkot )

Fő a pöri, mindenki odateszi magát: kevergetjük oda ne égjen és szépen sülnek a burgonyafánkok is. Itt az ideje a sürítésnek. Alapból egy kétdecis tejfölt kapunk de hozzáteszünk még egyet + tejszín és bele kis liszt. A krémes narancssárga szaft körülöleli a filézett csirkehusit. költemény.

Kiszedem a tányérra, ahogy Flóribácsi mutatta, papírtörlővel letörlöm a felesleges szaftokat a tányér oldaláról és visszük a megmérettetésre. Aztán megkaptuk. De a lényeg: a pöri az utolsó cseppjéig elfogyott. Aki evett belőle megsüvegelte. Narancsárga tejfölös szaft a vajpuha hússal és a parmezános burgonyafánkkal.



Ma, már sokadszor most is ez készült ebédre.

Első képen az akkori öröm.

Másodikon a mai pöri. Ehhez is remekül ment a hideg tolnai rozé.

Szeressék!


Csirkepöltölt ( 4-5 szeméyre )

1 kg csirkehús filé, (fél kg mell, fél kg felsőcomb), 2 szelet kenyérszalonna, 1 kanál zsír, 2 fej vöröshagyma, 1 evőkanál pirospaprika, só, bors, pirosarany.

burgonyafánkhoz: 1 kg főtt krumpli, 1 tojás, 4 evőkanál liszt, 3 gerezd fokhagyma. só és egy zacskó reszelt parmezán ( elhagyható )

A zsírral megpiritom a szalonnakockákat.
Apró kockára apritott hagymát aranysárgára pirítok. Rákerül a kb 1.5x1.5 cm-s kockákra apirottt csirkehusi. Fehérre sütöm a zsiron. Leveszem a tűzről és ráteszem a pirospaprikát, összekeverem. Kb. Fél liter vizzel felöntöm és alágyújtok. ( A vizet ha szükséges a végén 1-2 decinként pótlom, a lényeg hogy a végső stádiumba a pöri azért szaftosan - de ne túl sok lével kerüljön ). Sózom, borsozom majd rákerül a kb egy evőkanálnyi csemege pirosarany is. Közben kostólgatom a husit, a levet. A lisztet kevés tejföllel elkeverem majd hozzáadom a többi tejföl. A pörihez keverem. Kész. Isteni.

Burgonyafánk:
Főtt krumplit összenyomom, egy tojással összedolgozom. Rányomom a három fokhagymát és sózom. Hozzáadom a lisztet és a zacskó reszelt parmezánt.

Egy Evőkanállal közepesen forró olajba szaggatom és mindkét végén oldalán aranybarnára sütöm.

Sült fokhagyma

Mennyei csemege a saját héjában sült fokhagyma. Az 1-2 fej fokhagymát csak szétütöm, a gerezdeken a héját rajtahagyom. Általában más étel: krumpli, hús, kolbász vagy zöltdség mellett csak úgy mellékesen sütöm az utolsó negyedóra-húsz percben.

Ha magában sütöm akkor kis olivaolajjal meglocsolom sütés előtt.

A héj megvédi a fokhagymát a megégéstől : belül édesre-barnára sül. Így megsülve egészben kinyomható a héjból.

Sült hegyes-erős paprika

A dobozos hegyes-erős paprikát megmosom, csumáját kihúzom. Néhány csepp olivaolajat töltök mindegyik paprikába és sütőben húsz-huszonöt perc alatt megsütöm. Akkor kell abbahagyni a sütést amikor itt-ott kicsit már megég.

A paprikába időnként fetasajt darabkákat töltök és így sütöm.

Miután elkészült négyszögletes kenyereket pirítok és vajkrémmel megkenem őket.

Ennek a piritósnak az egyik felére rakok egy sült erőspaprikát és csak egyszerűen felénél ráhajtom a kenyér másik felét. Rizling kisfröccs rá !

A Hobbit rántottája

A jó tojásrántottáról regényeket lehet írni. Gyermekkorom első Monspart Saroltás szakácskönyvéből máig emlékszem : " A tojásrántotta akkor jó amikor még lágy és laza "

Ez egy elég rövid stáció - nem könnyű elkapni. Mert ugye azt sem szeretem ha úszik a rántotta a tányéron a nyers tojásban. Ennél csak az agyonsütött rántottát szeretem kevésbé. Jópár rántottába került kikísérletezni az ideális időt, a sütési mozdulatokat és a hozzávalókat.

Az alap füstölt kenyérszalonna. Apró kockákra vágom.
Nem kell sok - egy szelet felvágva elég lesz.

Tojást jól felverem, sózom és két tojásonként 1-1 darabokra vágott háromszögletű medvesajtot teszek bele.( 1 medvesajtot kb 6-7 kis kockára vágok )

Közben lesült a szalonna, kezd isteni illat terjengeni a konyhában - vigyázok hogy ne égessem meg - vissza is veszem a gáz erejét. Ráöntöm a medvesajtos-tojást, néhány másodpercig sütöm majd elkezdem elhúzni: apró kb egy-két centis  szaggató-szeletelő mozdulatokkal gyorsan átrendezem a még alig szilárduló rántottát a serpenyő egyik oldalára.

Ekkor le is lehet már zárni a gázt, még egyszer átforgatom és kész az átsült de mégis laza szalonnás tojásrántottánk. A medvesajt mivel a nyers tojással együtt került a serpenyőbe megmarad darabokban úgy olvadt meg. Simogatja az ínyünket amikor egy-egy falat közben találkozunk vele. És ugyanabban a falatban az apró , nem agyonsütött szalonnakockák a krémes tojással !

( Eszközszükséglet : Tapasztalatom szerint vékonyfalú serpenyőben nem lehet jó rántottát sütni. Úgy általában : vékonyfalú serpenyőkben nem jó sütni - főzni. A vastagfalú fémserpenyő a legjobb ami egyenletesen adja le a hőt )

Citromos tészta

Imádom az egyszerű tésztákat. Nagymamám gyerekkoromban minden pénteken tésztát gyúrt. Szenvedélyesen szerettem ezt a főtt tésztát, a mai napig a számban van az íze - nem is kértem rá semmit, csak úgy üresen ettem legalább az első nagy tányérral: csak egy-két kanál olvasztott házi sertészsír fénylett a hatalmas lábos tésztán.

A citromos tésztát tulajdonképpen minden durumtésztából elkészíthetjük. Én mostanában tagliatelle tésztával szeretem.

Vizet forralok bőven - bele só és olaj, hogy ne ragadjon össze a tészta.

Acélosra főzöm a tésztát (al dente) - ez az egyik dolog ahol sokan elszúrnak egy olasz tésztaételt - túlfőzik a tésztát. Logogó vízbe téve a tésztát csak az előírt időig szabad főzni.

Ezután a tésztát leszűröm. ( nagyon fontos: nem öblítem semilyen hideg vízzel ! )

A leszűrt forró tésztához adok egy fél vajat, néhány evőkanál extraszűz olivaolajat és összerázom. Ezután kerül rá 2-3 evőkanál a jó keményítős vízből amiben a tészta főtt. Kis só és végül rácsavarom egy-két citromnak a levét.  Lehet sajttal enni - parmezánnal vagy más fajtával - de én csak magában eszem.

Na jó, nem magában : egy pohár száraz hideg rozával: magnifico² !

Ez egy nagyon könnyű nyári étel - tartalmasabban úgy készítem, hogy olívaolajon átforgatok húsz deka garnélarákot. Nagyon figyelve, hogy meg ne égjen - igazából már a tűzről levéve - rányomok 3-4 gerezd fokhagymát. Frissen szedett bazsalikomleveleket apritok - ezt is rádobom és ezt keverem a tésztához. Erre nagyon kivánkozik a parmezán. Legjobban tenger mellett szeretem elkészíteni és enni.

Ugye reggel csak az alkeszok isznak ? Remegve várják, hogy kinyisson az italbolt és magukhoz vehessék az indítótápot.

Pedig nem.  Van két ital aminek - persze megfelelő helyen és időben való - fogyasztása bearanyozhatja a reggelünket.

Két éve kora tavasszal a Német-Cseh határnál jártunk rokonlátogatóban. Bajorország a hobbitnak a búzasörmenyország. Be is szereztem jópár fajtát, közöttük a híres ámde elsőre ölég furcsa ízű  bambergi füstös sörből is. (a kolbászízű)

A söröket a kis panziószoba erkélyén tároltam, a hideg éjszakának köszönhetően ideális hőmérsékletűre hűltek reggelre. Egy ilyen búzasört reggel ébredés után éhgyomorra lassan ráérősen elkortyolgatni, közben újságot olvasni egyike a legnagyobb italozós élményeimnek. Utánna - ahogy Hamvas Béla írja a bor filozófiájában: "készen álltam a legmagasabb szellem befogadására:

"Mindenekelőtt a kenyerekről. Délen vakító fehér búzakenyeret esznek. Hogy ehhez milyen a bor, csak azt tudja, aki megpróbálta. Egyik zsebemben a kenyérrel, a másikban a kulacs borral, a hajó orrán ülök, szembe friss szél fúj és a sós párát az arcomba sodorja. Nálunk a rozskenyeret kedvelem inkább, különösen a szivacsosat, de ha langyos, és a szalonna egy kicsit megolvad rajta, nem kívánok mást, csak inni. Arácson gyakoroltam ezt egyszer egész nyáron. Többször lángossal vegyesen. Fokhagymás lángos arácsi borral! A körtefa alá hevertem, és készen voltam a legmagasabb szellem befogadására. A rozskenyér mellett a búzakenyeret is bármely pillanatban szívesen megeszem, és nem baj az sem, ha a pincében egy-két napig áll és megszikkad. Paprika helyett pedig jó a hagyma és a paradicsom is, akár salátának, akár csak úgy, mint a gyümölcs."

Én nem halászlével hanem a hagyományos csülkös kocsonyával csinálom. Fontos, hogy ne legyen jéghideg, rideg a kocsonya, hogy könnyen olvadjon majd a forró pirítóson. Egy-két sovány csülökdarabkát vagy egyéb kocsonyahús darabot is lehet erre a Matula-toastra pakolni. Ajánlom a rendesebb - kenyér közepéből való karéjokat pirítani hozzá. Egy ilyen falatot egy korty jéghideg pezsgővel leöblítetek és ... készen álltok a legmagasabb szellem befogadására.

Tapasztalatom szerint a hideg pezsgő remekül illik a húsvét reggeli sonkához is.

Sonka - tojás - zöld ( újhagyma, rukkola saláta ) - kalács ! ... és hideg pezsgő.

Tegnap hatalmas adag lecsót készítettem. Mai reggelim ennek a csodás ételnek az  utolsó tányérja:

Lassan, újra készen állok a legmagasabb szellem befogadására :) Körülöttem könyvek. Különleges élvezet egy ilyen nyugodt vasárnap délelőtt elővenni Proustot és tovább menni vele az eltűnt idő nyomában, vagy újra leülni nyitott értelemmel egy Pilinszky cikkhez, esszéhez.  Utána lesz időm nyugodtam megnézni Terry Gilliam remek filmjét a "Dr Parnasszus és a képzelet birodalmát" Eddig olyan fél órát láttam belőle és teljesen elvarázsolt.

A hely ahol eszem. Full menza, de itt lelke van az ételnek.

Van a környékünkön lehetőség bőven ahol ebédelni lehet, de azok olyan ... Yuppie-s helyek.  Én most IT-s vagyok, képzeletbeli olajos overallban szereljük a high-tech űrhajót, hogy a vendégek gyorsan és biztonságosan utazzanak. Galléros polóban járok és nem Ármány ingben. ( A ruhám bőr és nem ballon ) Jobban érzem magam a Lehel téri piacon az emeleten a pecsenyésnél hurkát-kolbászt, az indiai Hathi kifőzdében a Teve utcában chicken vandalot-t és butter naan-t ebédelve.

... Vagy a nagy kedvencben - számtalan emlékezetes gasztronómiai élménynek és remek beszélgetésnek helyet adó Vízművek étteremben a Váci út - Dózsa György út sarkán. Igen a beszélgetések ! Óriási szerencse - vagy inkább nagy kegyelem -  jóvoltából ismét remek kollégákkal kerültem össze.
Élmény velük minden nap. Szabadon társalgunk érdekes témákról - minimális trágár beszéddel (inkább csak hangulatelemként) - de ilyen beszélgetéseket és kötetlen vidámságot nehezen tudom elképzelni az öltönyösök között.

Az egész az internetes étlap áttanulmányozásával kezdődik, sokszor már reggel eldöntöm mit szeretnék aznap enni.

Pár hónapja új konyhafőnök van, ez meglátszik az ételválasztékon és a minőségen is. Ajánlata is van neki: ez a legdrágább menü de csomagkapcsoltan kedvezményesen kapod meg a három fogást.

A három fogást ami egy jó étteremben is megállná a helyét.

Heti étlap :

Már hét elején a csütörtök oszlopa felé sandítottam. Ez a mai különlegesen jó kombináció. Remekül sütnek marhát, imádom itt a hátszínt. Nem mondom,  hogy lehetőség van rare-welldone kérni és öblös pohárban hozzák mellé a cabernet sauvignont de a nagy tenyérnyi hús szaftos-izletes, nincs agyonsütve, a füszervaj vagy mártás pedig mindig harmonizál a hússal és a körettel.

Ma leves helyett grillezet camambert sajtot kaptam salátával ( egy egész kör alakú sajtot ) és desszertnek eperkémes palacsintát. A hátszin mustármártással, krokettel, a hozzá csipegetett salátával és grillezett sajttal - isteni volt.

Jó lenne ha lenne valami díj - nem csak a prémium éttermek számára. Ez itt teljesen más kategória, de jó áron jót adni: ezt valahogy díjazni lehetne. Nem lenne egy elvetélt ötlet szavazással megválasztani minden évben az ár-érték arányban legjobb  éttermet ebben a gyorsétterem-kifőzde-menza relációban.

A vízmüvek egyedi hangulatához egyébként hozzátesz a vegyes közönség.

A törzsközönség főképp a vízművek dolgozóiból áll. Van itt kék overállos szerelő és könyvelő, számlázó adminisztrátor és egymással élcelődő műszaki szakik. Vannak itt még nyugdíjasok, szabadabb szellemű irodaház-töltelékek.  Van, hogy csak olyan asztalhoz tudunk leülni ahol ülnek már, ilyenkor a Yuppie-k között elképzelhetetlen közvetlenséggel szólíthat meg a kollektíva látva hogy éppen a grillezett garnélarákot választottuk: " Látom, Válság van ... Jól megy!   "

Nem utolsó sorban remek a vizük, amit a pénztár mögötti italautomatából lehet magunkhoz venni. Van bubis is - kevesebb és több bubi között is lehet választani.

A hely nem akar többnek látszani, mint ami. Mégegyszer: ez egy menza, van akit ez már a belépésnél eltántoríthat. Mondhatom, hogy elsőre nekem sem jött be.
Valami rántott sajtot ettem, semmi különös. Meg kellett kóstolnom a finom tésztákat, hétről-hétre változatosan töltött rántott húsokat, hogy sütnek marhapecsenyét, csülköt, a szilvás gőzgombócot vanilia mártással és a túrós derelyét, hogy rákapjak az vízművek ízére. A kiszolgálás udvarias, a lányok válogatnak a rántott húsok között, és a még legnagyobbat adják. Láthatólag van rajtam némi felesleg - a pénztáros kislány megdicsér ha egészséges zöldségköretet választok. Mikuláskor mindenki kapott egy kis csokit. Otthonosan érzem magam itt no !

www.vizmuveketterem.hu

Szeressék!

Azon vagyok, hogy lehetőleg felesleges okoskodás nélkül egyszerűen mondjam el mindig azt amit szeretnék.

Végigolvasva a posztot - néhány helyen "okoskodáson" kaptam magam.

Ebben a kellemesen lebegő hangulatban ez igen bántja a szememet, ezért most jól kiveszem az okoskodást.

Köszönhető mindez a ma este eseményeinek, előrevetítve a " Mámor - a berúgás művészete" címmel tervezett posztomat. Este hazaérve a királyi városba Sanyika elmulasztott telefonhívása fogadott. Visszahívás után megtudtam, hogy informatikai probléma - az eltünt kábel ADSL internet kapcsolatuk ügyében keres.

Sanyika a tejtestvérem öccse. Nekem nincs kiterjedt rokonságom. Bár nem tartjuk szorosan a kapcsolatot de mi gyerekkorunk óta úgy vagyunk mint a borsó meg a héja. Legalább olyan nagyra becsülöm ezt a kapcsolatot mintha édes rokonok lennénk. Biztos vagyok benne, hogy Ő is.  Leültem a számítógép elé, megmutatták hogy kell ADSL bejelentkezni és elsőre müködött a világháló. Addigra már ki volt töltve nekem egy jéghideg Steffl,
bár én eddig nem csináltam semmit, ezután is hagytam, hogy folyjanak az események.

"...Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik, ... "

Lao Ce: Tao Te King ( Weöres Sándor fordítása )

Beszélgettünk kicsit erről-arról, meséltem a kínai útról és közben ki lett töltve nekem a jéghideg ballentine's ami többször újratöltődött. Pedig pont ma határoztam el, hogy elkezdek dolgozni a lapos hasért.

Utána még felmentem szüleimhez beszélgetni - Timó ma nincs itthon - ettem egy kis sajtot náluk és hozzá a kellemes pálinkából.

Most itthon vagyok, készítettem egy kis vacsorát néhány surimivel (rák imitáció) , ananászos sajttal és rukkolával. Bár már két hónapja újra itt vagyok ezen a kontinensen, de Timó nem itta meg a Tsingtao-t. Hát, szegény Tsingtao nem éri meg a holnap reggelt. Előbb telefonban elmeséltem. Ne a blogból tudja meg, azért Úr vagyok. A Gamer lelkületü olvasók felfedezhetnek egy Razer DeathAdder (halálosztó) 3500 DPI-s egeret. Kár egy ilyen a magamfajta casual gamernek, bár meg kell hagyni fantasztikus végre egy rendes egeret kézbe fogni.

<< Előszó off >>

Legkedvesebb részeim Csíkszentmihályi Mihály "Flow - Az áramlat" című könyvében azok az oldalak amikor - a konkrét elméleti részek mellett (nem csak ír, hanem mond is valamit!) - valós emberek életébe kapunk betekintést.


"A legmegdöbbentőbb az volt, hogy az itt élők szinte meg sem tudják különböztetni a munkát a szabadidőtől. Mondhatnánk azt, hogy minden áldott nap tizenhat órát dolgoznak, de azt is, hogy nem dolgoznak soha. A 76 éves Serafina Vinon asszony, aki az Olasz-Alpok Val d'Aosta-i körzetében lévő Pont Trentaz nevű kis falucskában lakik, minden nap reggel ötkor kel, hogy megfejje a teheneket. Utána hatalmas reggelit főz, kitakarít, majd időjárástól és évszaktól függően vagy kihajtja a gleccserek alatti mezőre a csordát, rendbe teszi a gyümölcskertet, vagy gyapjút kártol. Nyáron heteken át szénát kaszál a hegyi legelőkön, majd a sok kilométerrel lejjebb fekvő csűrbe hordja a nagy bálákat a feje tetején. Fele annyi idő alatt is elérhetné a csűrt, ha egyenesen menne, de inkább a láthatatlan, kanyargó kis ösvényeken gyalogol, hogy megkímélje a dombokat az eróziótól. Esténként olvas, mesét mond a dédunokáinak vagy tangóharmonikázik a rokonainak és a barátainak, akik hetente néhány alkalommal összegyűlnek a házában. Serafina úgy ismer minden fát, minden követ, a hegyek minden hajlatát, mintha régi barátok lennének. Évszázadokra visszamenő családi legendák kapcsolódnak a tájhoz. Ezen a régi kőhídon találkozott egy éjjel, fáklyával a kezében, az utolsó életben maradt nő Serafina falujából az utolsó életben maradt férfival egy lejjebb fekvő faluból az 14'73-as pestisjárvány tombolása után. Segítettek egymásnak, aztán összeházasodtak; tőlük származik az egész család. Abban a málnásban ott Serafina nagyanyja tévedt el, mikor még kislány volt. Azon a sziklán meg maga az ördög állt egy hóviharban '24-ben, és ijesztgette András bácsit vasvillával a kezében. Amikor Serafinától megkérdezték, mit szeret legjobban az életben, nem voltak gondjai a válasszal: megfejni a teheneket, kihajtani őket a legelőre, gyümölcsfákat metszeni, gyapjút kártolni – vagyis azt szereti a legjobban csinálni, amit egyébként is tesz. Saját szavaival: "Elégedett vagyok az életemmel. Kint lenni a szabadban, emberekkel beszélgetni, az állataimmal lenni... Mindenkivel jól elbeszélgetek – a növényekkel, a madarakkal, a virágokkal és az állatokkal. A természetben sosem vagy egyedül; látod, ahogy a világ minden egyes nappal növekszik és fejlődik. Tisztának és boldognak érzed magad, csak az a rossz, amikor elfáradsz és haza kell menned. Még ha sokat kell dolgoznod, akkor is nagyon szép." Amikor megkérdezték Serafinától, mit csinálna, ha annyi pénze és ideje volna, amennyit akar, csak nevetett. Elismételte ugyanazt, amit előbb mondott: fejné a teheneket, terelné őket a legelőn, gondozná a gyümölcsfáit és gyapjút kártolna. Nem mintha Serafinának fogalma se lenne a városi életforma lehetőségeiről; ő is néz tévét, olvas újságot, és a fiatalabb rokonai közül sokan élnek nagyvárosokban, modern, kényelmes körülmények között, autóval, háztartási készülékekkel és egzotikus nyaralásokkal. Ez a divatosabb életmód azonban nem vonzza Serafinát; tökéletesen boldog és elégedett azzal a szereppel, amelyet a világ életében játszik. A tíz legidősebb meginterjúvolt Pont Trentaz-i lakos közül – hatvanhat évestől nyolcvankét évesig – mindenki olyan válaszokat adott, mint Serafina. Egyikük sem húzott éles választóvonalat a munka és a szabadidő közé, a munkát említették első helyen mint a tökéletes élmények forrását, és nem akartak volna kevesebbet dolgozni, akkor sem, ha erre lehetőségük nyílik"

Ebben látom a boldog, egészséges élet egyik egyszerű titkát : Életünk végéig tevékenynek maradni. Fenntartva a tévedés lehetőségét, de az összes boldognak látszó öreg akit ismerek tevékeny. Nem a postást várják naphosszat. Kertészkednek - akár félvakon szétvágva kapálás közben a kolosztómás zacskót, de rendben tartják a portát, ha látogatóba mennek akkor rettegés szinten a meglátogatandó házat is, mert mindig csinálniuk kell valamit. Vagy tekernek: mennek ide-oda.

Ugorgyunk! Bár jelenlegi helyzetemben úgy néz ki egyik irányába sem fogok elmozdulni de régóta vonzódást érzek a szerzetesek, katonák, bentlakásos iskolák tanulóinak kötött napirendjével kapcsolatban. A minimális szabadidőn kívül az egész napjuk be van osztva.  A napirend, mégha nem is túl szoros de keretet ad a napodnak. Napirend, napiterv nélkül nagy az esélye, hogy a napok szétesésben érjenek véget. Mi történik ha máshogy alakulnak a dolgok mint ahogy elterveztem és szinte semmit sem tudtam a napirend szerint csinálni ? Nem baj! A lényeg, hogy legyen egy laza, könnyen módositható terv - elképzelés arról, hogy mi az amivel egy nap alatt meg kell vagy meg szeretnék csinálni.

Jó érzéssel tölt el kipipálni az előre betervezett feladatokat:  minden elvégzett munkával nő az önbecsülésem. ( félbehagyottakkal, halogatottakkal pedig csökken )

Nem csak a munkanap eshet szét ha nincs tervem. A szabadidő, a nyaralás is tartalmasabb, pihentetőbb, stressz mentesebb ha van róla elképzelésem, hogy nagyjából  mikor - mit szeretnék csinálni és azt igyekszem megvalósítani.

Elment ez a két hét nyaralás és nem is csináltunk semmit ! Ismerős ?

Van még varázsszó: mérték és ritmus. Mert tudni kell, hogy mikor kell tudatosan lazítani a gyeplőn és gyakorolni az édes semmittevést.

Zenét hallgatni jó. Zenét hallgatni boldogság.

Kezd általánossá válni, hogy bárhová megyünk visszük magunkkal a kis mp3 lejátszót aztán hallgatjuk utazás, bevásárlás, munka vagy sportolás közben. Alapvetően ez egy jó dolog a megfelelő helyén kezelve: Napközben eszem a zenét - mindig a pillanatnyi helyzethez és hangulatunkhoz igazitva : smooth jazz, ambient, akusztikus gitárzene vagy klasszikus a munkához,  persze közben megvannak a kedvenc country muzsikák is felpörgetni, megtörni a ritumust. Másik kedvencem a natúr természethangok: esti vidéki táj, patakcsobogás, tengerzúgás, eső. Többen vagyunk az irodában, ha koncentrálni akarok el kell szigetelnem magamat ne a mások telefonálására figyeljek, de mindenképpp  olyan zene kell ami nem vonja el a figyelmemet. Szóval, ez az amikor használom a zenét.

Túl ezen azonban van egy másik univerzum: az odafigyelős zenehallgatásé.
Amikor csak mi vagyunk és a zene.

Nem sok fogalmam volt erről egészen tiz évvel ezelőttig.
Egyszer ráérő időmben hétköznap egy elektronikai áruház csendes hifi szobájába keveredtem.  Nem volt ott senki, nézelődtem a mindenféle ezüst - arany dobozok (erősítők, cd játszók) között. Szemrevételeztem az első falnál katonásan áló hangfalakat. Volt vagy harminc - kicsik, közepesek és óriásiak.
Valami szólt, leültem középre a bőrkanapéra és hallgattam a zenét.
Benézett az eladó és cd-t cserélt: egy Dire Straits koncert került be a Marantz cd lejátszóba.  Most már tudom, hogy egy Marantz KI (Ken Ishiwata) signiture sztereo erősitő volt elékötve.

Mivel ráértem maradtam továbbra is kényelmesen a kanapén.
Két számot is meghallgattam, még mindig csak én voltam a hifiszobában és ... kezdtem lenyugodni, ellazulni.
Mint amikor egy fekete-fehér kép folyamatosan átváltozik gyönyörű színessé, úgy kezdett egyre több részlet eljutni hozzám a zenéből.
A Private Investigation szólt éppen.

Legtöbb ember a csak magára a zene hangjaira figyel. ( Jó a dallam, jó a ritmus, tisztán szól ) Én azonban, életemben először hallottam meg milyen az amikor az egymástól és tőlem is kellő távolságra elhelyezett, a szoba méretéhez is megfelelő sztereo hangfalak megrajzolják elém a hangszinpadot.

Ott voltak előttem a zenészek.

Becsukott szemmel meg tudtam rá tudtam mutatni a helyre előttem, hogy hol üt a dobos. Itt előttem a színpad elején áll Knopfler és gitározik. Balra a basszusgitáros és majdnem ugyanott de mögötte a szintetizátor.

OTT VOLTAM A KONCERTEN. Nem a manó Dire Straits szólt egy kétkazettás magnóból: a nagy álló dobozok megmozgattak annyi levegőt, hogy meg tudták mutatni a zenekart valós méretében. Meghallom a dinamikát is: Ugyannál a hangerőbeállításnál halkul - hangosodik a zene tág határok között.

A zenén kivül a felvételben a környezet neszei, zörejei tovább növelik a jelenlétérzetet. Ettől más a hifis mint az aki "csak" a zenét hallgatja: Mi ott is akarunk lenni. Volt egy kiváló koncert valahol.  Szimfónikus nagyzenekar, jazz banda, rockzenekar, egyetlen énekes a színpadon a hangjával - szinte mindegy. A koncerten kegyelem vagy a profi előadó, véletlen körülmények szerencsés együttálása miatt, ez most mindegy de varázslat történt. Az előadó a muzsikájával elvarázsolta a közönséget, lehet hogy valakinek katartikus élmény volt. Készült a koncertről egy jóminőségü felvétel. A hozzám hasonló audiofill irányultságú ember szeretné hazavinni a koncertet ( és titkon a katarzist ) , hogy élete során számtalanszor át tudja élni újra és újra. Meg tudja osztani családdal, barátjával. 
Mert így a zene varázslat, a zene ünnep.  Igy a zene gyógyíthat.

A zenehallgatás nem tizperces műfaj. Ha valakinek van egy jó házimozi rendszere, berakja a Gyűrűk Urát, Gladiátor elejét és tiz perc múlva mindenki az állát keresi a padlón. Ha én meg akarom mutatni valakinek milyen csoda zenét hallgatni ahhoz idő kell és ellazultság. Erre van aki természetéből adódóan képtelen.

Le kell ülni hozzá és csendben, nyitottan meghallgatni öt-hat számot.

Esik a hó, lusta decemberi vasárnap délután.
Egy órája megpukkantottam egy palack Thummerer bikavért.
Eddig levegőzhetett de most itt az idő, hogy beteljesedjen a sorsa.
Előveszem a két nagy öblös borospoharat, a cd lejátszóba pedig bekerül Presser Pici Csak Dalok lemeze. Odakint kezd sötétedni.
El kell telnie 3-4  számnak amig megérkezem a zenéhez. Érzem ahogy számról számra lazul el a fejbőröm, az arcom, a vállam. Csak a zene van és néha 1-1 korty bor. Észreveszem - most először - ahogy az egyik számban a háttérben mély hangján de alig észrevehetően Hobo dörmög. Felveszem a cd boritót mellőlem.
Közreműködők: nyolcas szám, Hobo, mély dörmögő hang :)

Odafigyelve sokkal hosszabb egy cd. Mikor vége van akkor veszem észre, hogy az újság érintetlenül fekszik mellettem az asztalon. Megjött az étvágy, halgatnék mást is. A Dead Can Dance Toward the Within koncert cd-je pörög a lejátszóban. Első három szám. Lisa Gerard ott van a szobában. Az egzotikus akusztikus hangszerek, a közönség reagálása varázslatos atmoszférát teremt. Mintha megnőtt volna a szoba is... Nézzünk egy kis jazzt. A Svéd klubban évtizedek előtt felvett koncert, a "Jazz in the Pawnshop" - remek hangulatú koncert.  Ott vagyunk a kocsmában, csörögnek a poharak. A zenészek egymásnak adják a szólót, hallom, hogy élvezik a játékot. 
Nem szerettem korábban a jazzt de amióta itthon halgatom órákig ott tudok ragadni mellette.

Újság még mindig érintetlenül - be is csukom. Utolsó pohár bor és készen állok a komolyzenére. Mozart majd Bach.

Bach

Húsz gyermeke volt, Weimarban, Köethenben és Lipcsében volt kántor és orgonista, nagyon szegény volt, s húsz gyermek között írta miséit, versenyeit és szvitjeit, úgy, ahogy magunkfajta ember könny cikket, olcsó fecsegést kanyarít le, vasárnapra... Úgy írt, ahogy a fák lélegzenek, ahogy az erd egyszerre hallgat és beszél, úgy írt, mint Isten, mikor még nem volt Föld és Ég, csak a dallam volt, az összhang, az anyagtalan és érthetetlen. Húsz gyermek között írt, koldusszegényen, kántor volt, nem volt egy jó kabátja... Hallgass, hallgass. Most Bach beszél. Hallgasd.

Márai Sándor: Ég és Föld

Közben este lett. Kimegyek az udvarra, nézem a hóesést az utcai lámpa fényében.

Bentről kihallatszik az udvarra a géniusz akinek nem volt egy jó kabátja.

Amig ember él a földön addig fognak Bachot hallgatni.

Ahogy halkul a koncert jönnek haza a cicák.
Nem kifejezetten audiofil lények. Inkább a tengerbiológia érdekli őket.
Letelepednek az akvárium előtt és a halakat tanulmányozzák.

Bezárom az ajtót.

Jó nap volt ez.

Voltam én májusban majd három hetet Kinában dolgozni.

Ott irtam ezt a blogot:

www.szexesnanjing.blogspot.com

"Nem sok hasznát veszem a múltnak, és ritkán gondolok rá, mégis szeretném röviden elmesélni, hogyan váltam spirituális tanítóvá, és hogyan született meg ez a könyv.

30 éves koromig majdnem folyamatosan nyugtalanságban éltem, és ezt az állapotot időről időre öngyilkosságra késztető depressziók tarkították. (Most visszatekintve már úgy tűnik, mintha valami elmúlt életről vagy valaki más életéről beszélnék...)

Nem sokkal a 29. születésnapomat követően egy éjszaka, valamivel éjfél után,
rettenetes félelemre ébredtem. Már azelőtt is sokszor éreztem ilyesmit, de az érzés ezúttal minden korábbinál intenzívebb volt. Az éjszaka csöndje, a bútorok körvonalai a sötét szobában, az elhaladó vonat távoli dübörgése, minden olyan idegennek, ellenségesnek és teljesen értelmetlennek tűnt, hogy mély utálatot váltott ki belőlem a
világ iránt. Mind közül a legutálatosabb saját létezésem volt. Mi értelme lehet tovább élni ekkora szenvedés terhével? Minek folytassam ezt az állandó küzdelmet? Mélységes vágyat éreztem a megsemmisülésre, a nemlétre, s ez a vágy sokkal erősebbé vált, mint a bennem munkáló életösztön.

„Nem élhetek magammal tovább!" Ez a gondolat ismétlődött újra és újra az
elmémben. Ekkor azonban hirtelen rádöbbentem, milyen különös gondolat is ez. -
Egy vagyok vagy kettő? Ha én nem tudok élni magammal, akkor ketten kell, hogy
legyűnk: az.,én" és a ..magam", akivel az „én" nem tud együtt élni! Lehet, gondoltam, hogy kettejük közül csak az egyik valódi?!

Annyira meglepődtem ezen a furcsa fölismerésen, hogy az elmém leállt. Teljesen tudatomnál voltam, de már nem volt több gondolatom. Ezt követően úgy éreztem, mintha valami energiaörvény ragadna magával. Ez a mozgás először lassú volt, majd fölgyorsult. Testemet heves félelem járta át, remegtem. Szavakat hallottam: „ne állj ellen semminek!" Mintha mellkasom belsejéből hangzott volna. Éreztem, hogy beszippant az űr. Úgy éreztem, mintha az űr nem is kívül, hanem belül, bennem lenne. Majd hirtelen eltűnt a félelem, és hagytam, hogy belezuhanjak az űrbe. Hogy ezt követően mi történt, arra nem emlékszem.

Az ablakom előtt csiripelő madár hangjára ébredtem. Soha nem hallottam ilyen
hangot azelőtt! Szemeim még csukva voltak, és egy különleges gyémánt képét láttam. Igen, ha a gyémánt hangot adhatna, így szólalna meg. Kinyitottam a szemeimet. A függönyön keresztül átszürödtek a hajnal első fénysugarai. Gondolatok nélkül tudtam, éreztem, hogy végtelenül többet jelent a fény, mint aminek tudatában vagyunk Az a puha fény, ami a függönyön keresztül beáramlott, maga volt a szeretet. Könnyek szöktek a szemembe. Fölkeltem, és körbejártam a szobát. Fölismertem a tárgyakat, mégis tudtam, hogy eddig még sohasem láttam őketigazán. Minden friss
volt és eredeti, mintha éppen most keletkezett volna. Kézbe vettem egy-egy tárgyat - ceruzát, üres üveget -, s álmélkodva csodáltam szépségét és elevenségét.

Aznap teljes bódulatban járkáltam az utcán, gyönyörködve a földi élet csodájában, mintha csak most jöttem volna erre a világra. Az elkövetkező 5 hónapban a zavartalan, mély, lelki béke és boldogság állapotában éltem. Ezután mintha csökkent volna ennek az állapotnak az ereje, vagy talán csak úgy tűnt, mert megszoktam, s az
természetes lételememmé vált. Továbbra is képes voltam funkcionálni a világban, ugyanakkor tudtam, hogy egyetlen tettem sem növelheti azt, ami bennem már megvan.

Természetesen tisztában voltam vele, hogy valami mélységesen fontos dolog
történt velem, de egyáltalán nem értettem, hogy mi. Évekig nem is jöttem rá-amíg spirituális témájú olvasmányok nem kerültek a kezembe, és nem ismerkedtem meg spirituális tanítókkal-, hogy az történt meg velem, amit mindenki keres. Megértettem, hogy azon az éjszakán, a szenvedés heves nyomására, tudatom arra kényszerült, hogy föladja azonosulását boldogtalan és mélységes félelemmel teli énemmel, amely végső soron az elme kitalációja. A feladás olyan teljes volt, hagy ez a hamis, szenvedő én azonnal összeomlott, akár egy fölfújható játék, amiből kihúzzak a dugót. Ami helyette ott maradt, az valódi természetem, az örökké jelen lévő .,én vagyok" volt: a
tudat, tiszta formájában, a formával való azonosulás előtti állapotában. Később megtanultam úgy belépni a belső, időtlen és halál nélküli birodalomba. amit eredetileg az említett űrként érzékeltem, hogy közben képes voltam megtartani teljes tudatosságomat. Hosszú időket töltöttem olyan leírhatatlanul boldog és áldott állapotban, amelyekhez képest még az előbb vázolt. eredeti élményem is halovány. Eljött a nap, amikor semmim sem maradt a fizikai világban. Nem voltak emberi kapcsolataim, nem volt munkám, otthonom, és nem volt társadalmilag meghatározható identitásom. Majdnem 2 éven keresztül ültem parkok padjain, a legnagyobb boldogság leírhatatlan állapotában.

A legszebb élmények is elmúlnak egyszer, úgy, ahogy jöttek, de talán minden
élménynél alapvetőbb az a mélységes béke, amely azóta sem hagyott el. A lelki
békének ez az érzése néha már annyira intenzív, hogy csaknem tapintható, és
körülöttem mások is megérzik. Máskor valahol a háttérben húzódik meg, mint egy távoli melödia"

Eckhart Tolle - A most hatalma (részlet)

Évek óta olvasom Eckhart Tollétől a Most hatalmát.

Nem-nem olvastam el tucatszor, éppen ellenkezőleg: Eddig egyszer sem voltam képes végigolvasni. Ezután a remek bevezető után, ami utána jön az nekem egyáltalán nem  tetszik. Pedig nekimentem számtalanszor. Kifejezetten idegesit ahogy oldalakat beszél olyan dolgokról amiknek a leirására három sor is elég lenne. Néha rábukkanok egy-egy fénylő gondolatmorzsára de utána az egész elvész, felhigul a nagy dagályosságban. A videóival sem jártam jobban. Amit ismerek tőle ott nem gyakorlatias, alig beszél a maga vagy a megismert emberek mindennapi tapasztalatairól. Csak kerülgeti a forró kását órákon keresztül. Aztán jönnek csőstül a gyakorlati kézikönyvek, erősitő mondatok az év minden napjára, fotóalbum, újabb dvd-k, könyvek.

A kevesebb több lenne... Hiteltelenné vált számomra  a nagy biznisz miatt is.

Számomra - nincs benne lélek, nincs benne ihlet, nem él a könyv, az idézett bevezetőn kívül nem szól hozzám a könyv írója.

Pedig két évet ülni parkok padjain a legnagyobb boldogság leirhatatlan állapotában - ez milyen hatalmas, szívet-lelket melengető gondolat a bennem lakó remete számára!

Nem akarok több részletet írni, ami esetleg elvárásokat keltene másokban a tanfolyammal kapcsolatban.

Nekem is volt ilyen, naívan azt hittem, hogy a Fóka által megtapasztalt hetedik nap reggelén érzett szavakkal ki nem fejezhető eufória általános (Hát nekem nem. Ugye-ugye, már megint a felesleges vágyakozás )

A vipassana tanfolyam egyedi élmény. Az egyik legintenzivebb élmény amit eddig megtapasztaltam és vannak dolgok amiket másképp csinálnék ha most mennék először. Azzal, hogy ezt leírom, lehet, hogy segítek annak aki még a tanfolyam előtt van.

Sokfélék vagyunk és ezt a tanfolyamot is sokféle ember végzi el. Vagy éppen nem végzi el: Minden tanfolyamon van aki lelép az első, második vagy akár az utolsó előtti napon. Meglepetésemre amikor utolsó nap megosztottuk a tapasztalatainkat a tanfolyamot végigcsinálókkal többen számoltak be róla, hogy átlag kétnaponta volt "megyek és összepakolok - itthagyom ezt az egészet" gondolatuk.

Sok tanfolyamélményben olvastam - főleg azoknál akik eljöttek - ,hogy agymosás folyik a tanfolyamon.
Ez az én véleményem szerint egyáltalán nem igaz. Megvan minden, hogy miért van úgy ahogy van. Ha valaki veszi a fáradságot, idejét és drága szabadságot nem kimélve elmegy ide akkor tartsa be maradéktalanul az utasitásokat. Ott ne gyakoroljon mást, hiába reikizik, jógázik, kapuérázik. Szánja ezt a tiz napot, hogy magával legyen és menjen végig az úton. Bár ez csak mellékhatás de hatalmas változások történhetnek az emberben, évek óta  rejtegetett fájdalmak jöhetnek fel a felszinre és válhatnak feldolgozottá ha igazán odateszi magát az ember. Én ott elkövettem egy hibát, hogy figyeltem a többieket: Ki, hogy változik ? Nem kellett volna. Bár e közben megfigyeltem egy fiút aki szintén kezdő volt de látszott rajta pár nap után, hogy szívvel - lélekkel meditál. Rajta láttam a vége felé - nem tudom másképp mondani - , hogy megüdvözült a meditáció hatására. Felállt a helyéről a fárasztó meditáció után és úgy indult el kifelé alig látható halvány mosollyal az arcán és úgy járt, siklott mintha lebegne.
Hazafelé Taron megálltunk megnézni a sztúpát és ott összetalálkoztunk megint: Miközben kezet fogtunk még mindig úgy mosolygott és a szemében még ott láttam az üdvözültséget.

Persze a legjobb lett volna ha tényleg úgy tettem volna a tiz nap alatt mintha teljesen egyedül vagyok.
Ha elmegyek másodszor, biztos így teszek.

Sajnos a vipassanáról szinte csak tanfolyami beszámolókat lehet olvasni. Alig találok olyan megosztást aki arról mesél, hogyan gyakorolja azóta a vipassanát - mit tesz az életéhez a napi gyakorlás.
Ajánlott reggel egy órát és este egy órát meditálni. Ez sok idő de ott egy idős házaspár aki segitőként volt azt mesélte, hogy ez az idő bőségesen megtérül: mióta rendszeresen meditálnak munkabirásuk a duplájára nőtt.
Nincs megoldhatatlan probléma - ha az élet valami nehézséget állit eléjük nekiállnak és a megnövekedett vitalitásukkal elkezdik megoldani azt.

Ezuton is köszönöm a segitők áltozatos munkáját, ahogy időt, pénzt és fáradságot nem kimélve gondoskodtak arról, hogy mi zavartalanul meditálhassunk. Egyszer elmegyek én is és segitőként is elvégzem a tanfolyamot. Többek elmondása szerint úgy még nagyobb élmény.

Nem kell hozzá különleges helyszín, speciális zene vagy öltözet, hangulat.
Csak egy hely kell a földön ahová leülsz, becsukod a szemed és meditálsz egy órát.
Fantasztikus megtapasztalni milyen amikor az érzékelés beélesedik és megérkezel magadba.
Kívánom minnél több embernek, hogy megtapasztalja.

Nagyon gyorsan lett reggel. Reggel ? Hajnali négy van.
Jó lenne még aludni, de a gong hangja folyamatosan erősödik ahogy sétál vele
a segítő aki ma felvette a gongot, végig az erdő szélén álló faházak között.

Álmos arcokkal találkozom a vizesblokkban, gyors zuhany után öltözködés és húsz perccel az ébredés
után már a meditációs teremnél vagyok. Sorban jönnek a többiek is, szállingóznak be az álmos asszonyok is.
Hoztam meditációs párnát, fenekem alá teszem és törökülésbe ülök.
Első három napban roppant egyszerű és ugyanakkor nagyon nehéz feladatunk van.
Az orrunkon be és kiáramló levegőt, illetve az orrunk és a felső ajkunk által határolt háromszög alakú
területen jelentkező érzeteket figyeljük. Miért nehéz? Napokba telik míg a figyelmem megmarad azon ami a feladat. Eleinte fél perc és huss! már egész máson jártak a gondolataim. Viszont amikor már sikerül megmaradni a lélegzés figyelésénél ennél a ténynél érdekesebb dolgokat is tapasztalok. Kezdek megérkezni magamba. Kezdek Jelen lenni. Miközben a meditácók között a csendes pihenő alatt kinnt ülök a fatönkön és nézem az erdőt. Rájövök, hogy boldog vagyok attól, hogy nézem az erdőt és hogy itt vagyok. Persze, hogy érzeztem már máskor is jól magam szép környezetben de ez most más: belső béke kezd egyre inkább eltölteni.
Ételre sincs nagyon szükségem: Van egy reggeli egy korai ebéd, utána akik először vesznek részt a meditáción még ötkor kapnak egy gyümölcsöt. Reggelire eszem egy vajaskenyeret mézzel vagy mézes-tejes kukoricapelyhet. Ebédre szedek egy kis adag rizst - kis adag párolt zöldséget. És elég ! ( 195cm-hez és 120kg-hoz)

Harmadik nap után rátérünk a vipassana meditácóra. Most már az egész testünkön figyeljük az érzeteket megpróbálva nem reagálni rájuk.

Pár nap múlva a napi meditációk között lett három olyan egyórás amikor megpróbálunk egyáltalán nem megmozdulni.Ülünk mint a faszent.

Első nap nem sikerült: kibirhatatlan fájdalmat éreztem félóra után a térdemben, csípőmben.
Oktatónk, aki időről-időre kihivott magához minket kis csoportokban egy mondatban érdeklődve haladásunkról biztatott, hogy ki lehet azt birni.
Háromszor mozdultál meg az egy óra alatt? Legközelebb próbálj meg csak kétszer megmozdulni! - tanácsolta türelmes szeretettel.

Második nap tálán a kora délutáni meditácónál volt, amikor eltökéltem magam, hogy nem fogok megmozdulni.
Most akkor sem, még ha a fene fenét eszik is  !
Atán hol voltam akkor még akár a fél órától is... Negyedóra múlva kibirhatatlan térdfájás jött rám.
Akkor sem mozdulok meg ! Próbálom megbecsülni csukott szemmel mennyi idő telhetett el - biztos még több mint a fele hátravan! Meg kéne mozdulni, meg kéne mozdulni - csak egy kicsit ! Na, már viszket az orrom is és a térdem mellett a csipőm is zsibbad ...

Ekkor meglepő dolgot kezdtem érezni: az akinek fáj, az aki el akar rohanni, kinyújtani a zsibogó lábat az nem is én vagyok!
Ki is mondtam magamban : Figyelj haver, akkor sem fogok megmozdulni! Egy órás meditáció alatt nem ülhetem el a lábam úgy, hogy maradandó károsodásom legyen. Egy-két percen belül vissza fog belé térni az élet a lábaimba. És még valami haver: Az időről sem fogok gondolkodni. Annyi van hátra amennyi hátra van - én inkább csinálom a meditácót, hiszen itt akartam lenni évek óta.
Elkezdtem újra a fejem tetejétől szkennelni a testemet, figyelni az érzeteket.
Egy "kört" sem mentem amikor elöntött a meleg mikor észrevettem: Az eddig pokolinak ható fájdalom teljesen elviselhető szintre csökkent. Azzal, hogy feladtam az ellenkezést, megadtam magam a jelen pillanatnak - ANNAK AMI VAN - a fájdalom mérséklődött, majd egy időre teljesen el is tünt.

Ez alatt a meditácó alatt két életreszóló tapasztalattal lettem gazdagabb, és nem a könyvekből hanem személyes megtapasztalás útján:

1. "Engedd magad, hamarabb szabadulsz" - Ez igaz azóta egy szimpla fogfájásra is. A legroszabb amit tehetek, ha azt ismételgetem, hogy "megőrülök, múljon már el ez a fájdalom". Ha elfogadom, sokkal kevésbé fáj.
Valójában az ellenkezés, a helyzet el nem fogadása fáj. Ez biztos igaz lelki fájdalmakra is.

Az érzetek, mint a fájdalom is folyamatosan változnak. Ha jól megfigyeled egyik oldalon kicsit erősebben fáj mint tőle öt centire. Aztán elindul és ahol eddig fájt vagy viszketett ott most nem hanem feljebb érzed már.
Még egy nagyon fontos dolog, a vipassana egyik nagy mondata: Semmi sem tart örökké.

A fájdalom sem, ez a földi élet sem, az egészség sem, a betegség sem, a háború sem, a szerelem sem.
MINDEN FOLYAMATOSAN VÁLTOZIK.


2. Annál lasabban nem megy az idő soha, mint amikor kétpercenként arra gondolok mennyi idő telt el. Azóta megpróbálom nem siettetni a dolgokat.
Ez már ilyen elég buddhista dolog de ennek az analógiájára elgondolkodtam rajta: Tényleg,  mennyi-mennyi fájdalom, (felesleges) stressz adódik a (felesleges) vágyakozásból. 

Az index fórumon a "Jóga" topikban hallottam először a Vipassanáról.
Fóka írt ott először a tíznapos elvonulásról, ahol megtanulod a meditációt amit Buddha fejlesztett ki és aminek gyakorlásával eljutott a megvilágosodásig.


A Vipassana jelentése: "Úgy látni a dolgokat ahogy azok valójában vannak"
A tíz napos elvonulás alatt - általában valami szép környezetben, szigorú kötött napirendet betartva lehet megtanulni ezt a meditációs technikát.

Évek óta készültem ide, végül tavaly májusban volt lehetőségem elmenni.

Miért? Mert, szerettem volna úgy látni a dolgokat ahogy vannak :) Megtanulni, hogyan lehet jobban jelen lenni az életemben. Csak mennek el mellettünk a napok, hetek, hónapok és azt mondjuk: már megint elment egy év! Pedig gyermekkorunkban milyen hosszú-hosszú volt akár egyetlen átjátszott nap is. Valami elveszett útközben. Ezt szerettem volna újra megtalálni.

Átfutva a napirendet láttam, hogy ez bizony nem egy tíznapos wellness hotel lesz:


Napirend (dhamma.hu)
04:00    Reggeli ébresztő gong
04:30 - 06:30    Meditáljon a szobájában vagy a meditációs teremben
06:30 - 08:00    Reggeli és pihenő
08:00 - 09:00    CSOPORTOS MEDITÁCIÓ A TEREMBEN
09:00 - 11:00    Meditáljon a teremben vagy a szobájában, a segédtanár instrukciói szerint
11:00 - 12:00    Ebéd
12:00 - 13:00    Pihenő
13:00 - 14:30    Meditáljon a szobájában vagy a meditációs teremben
14:30 - 15:30    CSOPORTOS MEDITÁCIÓ A TEREMBEN
15:30 - 17:00    Meditáljon a teremben vagy a szobájában, a segédtanító instrukciói szerint
17:00 - 18:00    Teaszünet
18:00 - 19:00    CSOPORTOS MEDITÁCIÓ A TEREMBEN
19:00 - 20:15    ELőADÁS A MEDITÁCIÓS TEREMBEN
előadás után 21:00-ig    CSOPORTOS MEDITÁCIÓ A TEREMBEN
21:00    Térjen nyugovóra
21:00 - 21:30    A meditációs teremben kérdéseket lehet feltenni a segédtanárnak
22:00    Villanyoltás


Napfényes késő délután érkeztem meg a Salgótarján határában található uttörőtáborba ami tiz napra az otthonom lesz. Barátságos arcok a regisztrációnál, mindenemet leadom: telefon, pénz, könyv. Csak a ruháim és a tisztálkodószerek maradnak nálam.

Látszik, néhányan társasággal jöttek vagy régi ismerősként találkoztak itt újra.  A társaság - körülbelül negyven ember - egy része kis csoportokban társalog. Leülök egy padra és figyelem a többieket. Közben megkapom a szobát a faházban ahol megismerkedem két társammal. Lekezelülnk, náhány szót váltunk mert aztán tíz napig semmi.

Ezt még nem mondtam: Tíz napon keresztül nem fogunk megszólalni, azt halljuk, hogy  még a szemkontaktust is ajánlott kerülni. Legyen mindenki magával ezen a tíz napon: ezért jöttünk ide. Nők a férfiaktól el vannak szeparálva, csak a meditációs teremben vagyunk együtt de ott is elválasztva: jobb oldalon a nők, bal oldalon a férfiak ülnek.

Konnyü vacsora után indulunk a meditációs terembe. Szabályos közökkel kiosztott meditációs párnák között megtalálom a helyemet hátul. Előttünk középen ül egy kis emelvényen a meditációs tanár: Magas idős hölgy.

Becsukjuk a szemünket - elkezdődik az első meditáció, vagy inkább a megnyitó szertartás.

A vipassana világméretü népszerüsége egy Goenka nevü burmai embernek köszönhető.
Budhha egész életében tanitotta Indiában de aztán az évszázadok alatt feledésbe merült. Burmában, ebben a kis országban viszont megmaradt az ősi technika. Goenka ott ismerkedett meg vele és ő vitte vissza később Indiába is. Onnan terjedt el a világban: a világ számtalan országában vannak meditációs központok ahol bárki, ingyen megtanulhatja a meditációs technikát.

Ez a Goenka szólal meg, vagyis nem szólal hanem ezen a furcsa nyelven énekel.
Próbálok komoly maradni de ilyenkor ez pont ellenkezőleg sül el.
Pár percig szomorú dolgokra gondolok, körmömet az ujjamba mélyesztem de egszer csak kibuggyan belőlem egy rövid nevetés amit megpróbálok köhögésnek álcázni.
Nem nagyon sikerül. Sajnos ez kellett, utánna már nem lesz bajom Goenka éneklésével, amiből minden nap nagy dózisban kapunk.

Nekünk is kell mondani valami esküfélét, hogy amig itt vagyunk addig elfogadjuk a meditácios tanfolyam szabalyait. Lassan veget er a nyitó-meditáció, indulunk vissza a szobákba de most már csend van. Ülünk mind a hárman a saját ágyunkon, próbálunk nem egymásra nézni. Kicsit elrendezkedem, elsétálok fogatmosni a száz méterre lévő vizesblokkba. Mire visszatérek már sötét van a szobában, lefekszem én is és azonnal elalszom.