2011. december
Este nyolc óra van. Kilencezer méterre vagyok a földtől, valahol Amerika felett. Párizsba tartunk, túl a vacsorán a Jenkik a Verdák 2-őt nézik.
Kezd árnyalódni a véleményem az American Airlinesról.
Vettem magamnak vacsorára egy italt, odaadtam az Amexet a férfi légiutaskisérőnek, jólszituált idősebb úr szinkronra termett hanggal - nézegette, majd megjegyezte, hogy a Cégemnek van egy gyára ott ahol ő lakik Bishopban. (tényleg) A nevemet olvasva pedig megkérdezte, hogy "magyar vagyok" ?
Ahogy már az idefelé úton említettem itt a túristaosztályon mindenért fizetni kell. Szinte örülhetünk, hogy a wc-ért nem kell. Ingyen csak az alig kétdecis pohár üdítő van. Stewardess néni osztotta a vacsorát, ő meg mögötte ment az italkocsival. Mikor hozzám ért kérdezte, hogy kérek e valamit - de én köszöntm szépen - I'am OK - még elvoltam Jackkel. Kotorászott az italrekeszben és odanyújtott nekem egy bort : "Inna uram egy egri bikavért a vacsorájához?" Egri bikavért - így magyarul.
Na, mit is tanultunk?
"Ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el" (magyar folklór)
"Nőt és italt sohase utasíts vissza" (Hobó: Csavargók tízparancsolata)
Nocsak, kaptam a mindenért fizetős American Airlines-on egy ingyen bort ? Thank You Sir! Azon most nem akadunk fel, hogy ez egy merlo, a szándék - a szándék a fontos!
Tegnap volt a nap, amikor kielégülhettem steakkel.
Egy dallasiak számára sem olcsó helyre, a "steak de brazil"-ba mentünk a csoportommal. Egyszeri alkalom volt, de ez a csapat így többet nem lesz együtt, ezért kaptunk engedélyt végül, hogy ide menjünk. Egy kikötéssel: Nincs bor, nincs margarita. Csak sör.
Nem tudom, végül a brazil fekete sör amit ittam mennyibe került egy pohár borhoz képest. Már harmadszor ittam Shiner Bock-ot, ezt a texasi félbarna sört, Lance Armstrong sokszoros Tour de France győztes és egyébként texasi (Austin) kedvenc sörét. Ízre kellemes, de nincs meg benne az erő ami a földre dönt. Váltottam egy sör erejéig a brazil feketére és igen, ez már rendben volt. Amerikai sörök nagy része az európer számára mint a víz.
Közben itt a repülőn bejött a térkép: A Szent Lőrinc csatorna felett vagyunk Kanadában. Mindjárt elhagyjuk Amerikát. Jack társaságában határozottan gyorsabban telik az idő. Idefelé nappal jöttünk, tiszta időben. Láttam Grönlandot. Hegyes-havas, sehol egy lélek. Szép egyébként.
Szóval Steak De Brazil. "All You can eat" - annyit eszel ami belédfér étterem, mint a trófea otthon. Ami megkülönbözteti, hogy itt az ember a legkülönfélébb válogatott steakekből eheti szénné magát.
(A Margit hídnál lévő trófea étteremben a grillpultban szokott lenni bélszín. Csak míg a többi húszféle pácolt húshoz tartozik kártya, a bélszínhez és a lazachoz nem. Aki nem ismeri fel, hogy mi az, az ne kérjen belőle! Magyar ugar, baszki )
Vissza a Brazil steak house-hoz. A szabály a következő: mindenki kap az elején egy kis korongot amit az ember maga előtt a kellő állásba fordít az asztalon. Az egyik fele zöld korong: Mééég húst, mééég húúúst!, a másik piros: Elég lesz Mucsácsó - készen vagyok!
A kés és a villa mellé jár még egy a kockacukor elvevő alkalmatossághoz hasonló csippentős kanál. Járnak körbe a pincérek nagy kardokkal, rajtuk válogatott steak-ek - kb mint a gyros hús úgy képzeld el: médiumra sütött omlós bélszin, de olyan omlós, hogy szétolvad a szádban, Bárány comb, Parmezános csirke, oldalas, disznóhúsok és még többfajta más marha steak. Valamelyik kajásfiú odajön hozzád, egyik kezében a húsos kard, másikban egy machete és ha bólintasz elkezd nyesni neked egy szeletet. A te dolgod, hogy a csippentővel elvedd és elkezd betolni.
Magáról a vacsoratársaságról néhány szót. Ők a nagy - régi SAP pénzügyi tanácsadó csoportom helyi vagy éppen ott tartózkodó tagjai. Alapvetően nem vagyok globalizáció párti. Főleg mióta érezzük, hogy a helóták mint a pinty ránthatnak magukkal másokat is az államcsődbe, vagy ha amerikában rosszul vásárolnak be valamiből akkor többet fizetek következő hónapban a Budapest banknak cserébe, hogy lakhatok a házukban. Viszont ez az a része a globalizációnak valami borzongatóan jó: írtam már máshol is, talán a szex és nanjing blogban, hogy fantasztikus érzés, hogy nem vagy bezárva az országodba. Ha olyan a munkád, akkor mindegy, hogy hol nyitod ki a laptopot a világban: mindenhol ugyanúgy dolgozol, ugyanúgy szót értesz a többiekkel. Sok külföldi kollégával dolgozom együtt, de a mostani asztaltársaságon különleges volt végignézni, pedig csak pár ember alkotta.
Igy néztünk ki ország szerint az asztalnál:
mexikói - etióp - indiai - német - dél afrikai - amerikai - indiai - magyar. Nyolc ember - négy kontinens.
És tudunk beszélgetni, órákon keresztül van közös témánk, toleráljuk a másik nem mindig könnyen tolerálható hülyeségeit, van hogy hetekig össze vagyunk zárva egy projekten. Ha valelyikünknek baja van, kórházba kerül akkor Kínától Budapesten, Frankfurton át Mexikó Cityn keresztül Dallasig aggódnak érte. Ennek, itt most vége, ez volt tegnap a búcsúvacsoránk. Jó érzés ennek a részének lenni, azzal, hogy idejöttem ez a régóta bennem lévő vágy megvalósult. A gáz, hogy innen az ember már nem szívesen lép vissza egy zárt közösségbe. Nehezen tudnám már elképzelni, hogy csak magyar kollégáim legyenek.Kivéve, ha jófej borászok Villányban vagy Szekszárdon :) Alszom egyet. Ha kegyes hozzám az álommanó, akkor már csak Európa felett ébredek fel. Aztán majd beszámolok, hogy álmaimban Amerika visszaintegetett-e...
Bocs, hogy nincs bejegyzés hónapok óta. Egyfajta írói válság, írtak már eleget mások, nem kell még egy megmondó, de most hogy egy hete megint itt vagyok a nagy víz bal partján - szóval Dallas másodszor.
Először : American Airlines sucks. Mindenért fizetni kell, a tizenegy óra alatt ha fél liter folyadékot ha adtak. Konkrétan a szomjanhalás szélén érkeztem meg.
Megint dolgozni jöttem alapvetően, nem túl vidám indokkal: cégünk adja ki Indiába a munkánkat és itt van a kéthetes randi ami közben elkezdjük munkánk átadását hindu testvéreinknek.
Azért nem rossz, a community cafe az irodában megint remek és rájöttem, hogy nem a kávé mogyóróízű, hanem a tejszín !
És itt a hétvége, körülnéztem megint egy kicsit. Nem mentem történelmi vagy túristás helyre, csak krúzinoltam mindkét nap. Idén egy mercury grand marquist kaptam. Mondtam magamnak, hogy elfogadom, ha hozzámvágnak egy Hundai Accentet, jó lesz az is ! Aztán ez a hosszú - széles várt a parkolóhelyen. Voltunk tegnap Southforkban divatfotózni. Gáz, semmi dallasi itiner nem említi már Southforkot, 'mer égő, de én nem bírtam ki, hogy ne menjek oda. Nem mentem be, csak, most hogy van "rendes" fényképezőgépem csináltam néhány fotót a bejárattól, szívtam a southforki levegőt, illetve múltkor észrevettem, hogy az egyébként remek budapesti Zaj utcai Dallas étteremben, bár minden a dallas sorozatra hajaz, de mégsincs Ewing 1 rendszámtáblájuk. Gondoltam talán adnak majd egy Ray Crebbs burgert ha viszek nekik egyet southforkból. Egyébként, úgy kellett a raktárból kérnem, lehet, hogy fogyóban van már, mert a shopban csak southfork ranchos volt.
Aztán voltam mindenféle lakókörnyezetben. Volt, hogy csak úgy elindultam bele a világba, vagy éppen céllal de ha egy mellékutca szimpatikusnak tünt, a gps méltatlankodásával nem törődve lekanyarodtam. Voltam magyarországi jólszituált lakópark szerű, itt szinte általánosan vörösesbarnás kistéglából épül vagy azzal borított kertvárosi házak közöt - angliában vannak ilyen házak. Békebeli jólét feeling, kicsit uncsi, ha elképzelem, hogy itt lakom. Aztán, egyszerű környék lapos faházait is is láttam. Még jó, hogy itt nincs kemény tél. Ha meg viszi a tornádó akkor meg nem egy élet munkája repül. Azért általában terepjáró(k) parkolnak a víkendház előtt. Aztán ma eljutottam valami dallasi rózsadombra is. Ezek már kis paloták, átlathatatlan kőkeritéssel zárva. Dallas sik mint az alföld, de azért ezek akkor is fentebb vannak.
Volt eddig pénteken egy nem nagy szám t-bone, de a ma esti steak az mindenképp figylemreméltó: egycsontos hús, remek médiumra elkészitve szaftosan és hozzá sweet potato - édesburgonya. Mint egy megtermett krumpli kivülről de belül mintha narancssárga sütőtök lenne. Az íze is olyan. Meg egy olyan margarita amibe bele volt szúrva egy coronita sör. Ez így együtt szívószállal fogyasztva beletette a bábel halat rendesen a fülembe, magvas társalgást folytattunk a német kollégámmal a geocashingről. Akár németül is ment volna.
Kritikusabban szemlélem ezt a világot, mint egy éve. Nagyobb ország, ezért valószinűbb is - de azért sokkoló, hogy eddig minden nap volt a hirekben, hogy kit nyirtak ki Texasban. Most épp egy motorosrendőrt. Apróság, de borzasztóan zavar, hogy a tévében szinte tíz percenként megszakítja a filmet a reklám. Egyszerűen élvezhetetlen. Az adások nagy része már HD - ez jó, bár nem akkora durranás. Egyébként ugyanazokat a sorozatokat ismétlik mint nálunk.
Viszont ez a reklám getvadt jó, elkezd felfelé görbülni a szám ha elindul :
Kedvenc részem, amikor a masterchief dob egy hátraszaltót :)
