Ez a csirkepöri nagy kedvenc és mellesleg nyertünk vele - és remek csapattal, szakácsversenyt tíz csapat közül. Benke Laci bácsi szerint is ez volt az a pöri, ami igazából megfelelt a csirkepörkölt ideálnak (Platón) és "úgy" tartalmazta a füszereket és csak azokat ( pirospaprika, só, bors )

Volt olyan, aki szerett volna valami egyedit alkotni, de pld. a majoranna vagy az oregánó nem autentikus része a csirekpörköltnek - tudtuk meg az allűrötől mentes celebszakácstól.

Késve érkeztem a szakácsversenyre. A regisztrációnál a lányok azzal fogadtak, hogy a többi csapat már majdnem készen is van. Phh - mondja erre gondolatban az olyan mint én. Várt a remek csapat,  előző munkahelyem csodálatos kollégái. Foglalkozzunk az igazán fontos dolgokkal: Először ittunk egyet. Rozé és Pipi néven indítottunk csapatot a csirkepörkölt főzés tiszteletére, ezért néhány üveg behűtött rozéval készültünk.

Legyünk jófejek, megkináltuk volna a jöbb és baloldali csapatot is rozéval és mazsola törköllyel. Nem kértek. Na jó.

Kezdjük. Kenyérszalonnát pirítok,  hagymát sütök rajt.

Itt van két egész csirke feldarabolva. Rövid tanakodás után merész elhatározásra jutottunk : kifilézzük a csirkét, a zsűri csak húsdarabokkal talákkozzon a kostolás során. Mint a villám filézték ki a két csirkét barátim.

Mehet a hús fehéredni a hagymás-szalonnás menyországba, közben alágyújtunk a második bográcsnak. Második dobásunk, hogy nem fogjuk az egyen főtt tésztával tálalni a csirkepörit - reggel összedobtam egy parmezános burgonyafánk alapjait.

Ezeket sütögetjük forró olajban párhuzamosan. Közben újabb rozék, egy-két pálinka.
Verseny? Ugyan már ! Mi itt egész nap bulizunk. Közben Laci bácsi odajön , ad egy két pompás tanácsot. (olajos kanállal szaggassuk a burgonyafánkot )

Fő a pöri, mindenki odateszi magát: kevergetjük oda ne égjen és szépen sülnek a burgonyafánkok is. Itt az ideje a sürítésnek. Alapból egy kétdecis tejfölt kapunk de hozzáteszünk még egyet + tejszín és bele kis liszt. A krémes narancssárga szaft körülöleli a filézett csirkehusit. költemény.

Kiszedem a tányérra, ahogy Flóribácsi mutatta, papírtörlővel letörlöm a felesleges szaftokat a tányér oldaláról és visszük a megmérettetésre. Aztán megkaptuk. De a lényeg: a pöri az utolsó cseppjéig elfogyott. Aki evett belőle megsüvegelte. Narancsárga tejfölös szaft a vajpuha hússal és a parmezános burgonyafánkkal.



Ma, már sokadszor most is ez készült ebédre.

Első képen az akkori öröm.

Másodikon a mai pöri. Ehhez is remekül ment a hideg tolnai rozé.

Szeressék!


Csirkepöltölt ( 4-5 szeméyre )

1 kg csirkehús filé, (fél kg mell, fél kg felsőcomb), 2 szelet kenyérszalonna, 1 kanál zsír, 2 fej vöröshagyma, 1 evőkanál pirospaprika, só, bors, pirosarany.

burgonyafánkhoz: 1 kg főtt krumpli, 1 tojás, 4 evőkanál liszt, 3 gerezd fokhagyma. só és egy zacskó reszelt parmezán ( elhagyható )

A zsírral megpiritom a szalonnakockákat.
Apró kockára apritott hagymát aranysárgára pirítok. Rákerül a kb 1.5x1.5 cm-s kockákra apirottt csirkehusi. Fehérre sütöm a zsiron. Leveszem a tűzről és ráteszem a pirospaprikát, összekeverem. Kb. Fél liter vizzel felöntöm és alágyújtok. ( A vizet ha szükséges a végén 1-2 decinként pótlom, a lényeg hogy a végső stádiumba a pöri azért szaftosan - de ne túl sok lével kerüljön ). Sózom, borsozom majd rákerül a kb egy evőkanálnyi csemege pirosarany is. Közben kostólgatom a husit, a levet. A lisztet kevés tejföllel elkeverem majd hozzáadom a többi tejföl. A pörihez keverem. Kész. Isteni.

Burgonyafánk:
Főtt krumplit összenyomom, egy tojással összedolgozom. Rányomom a három fokhagymát és sózom. Hozzáadom a lisztet és a zacskó reszelt parmezánt.

Egy Evőkanállal közepesen forró olajba szaggatom és mindkét végén oldalán aranybarnára sütöm.

Sült fokhagyma

Mennyei csemege a saját héjában sült fokhagyma. Az 1-2 fej fokhagymát csak szétütöm, a gerezdeken a héját rajtahagyom. Általában más étel: krumpli, hús, kolbász vagy zöltdség mellett csak úgy mellékesen sütöm az utolsó negyedóra-húsz percben.

Ha magában sütöm akkor kis olivaolajjal meglocsolom sütés előtt.

A héj megvédi a fokhagymát a megégéstől : belül édesre-barnára sül. Így megsülve egészben kinyomható a héjból.

Sült hegyes-erős paprika

A dobozos hegyes-erős paprikát megmosom, csumáját kihúzom. Néhány csepp olivaolajat töltök mindegyik paprikába és sütőben húsz-huszonöt perc alatt megsütöm. Akkor kell abbahagyni a sütést amikor itt-ott kicsit már megég.

A paprikába időnként fetasajt darabkákat töltök és így sütöm.

Miután elkészült négyszögletes kenyereket pirítok és vajkrémmel megkenem őket.

Ennek a piritósnak az egyik felére rakok egy sült erőspaprikát és csak egyszerűen felénél ráhajtom a kenyér másik felét. Rizling kisfröccs rá !

A Hobbit rántottája

A jó tojásrántottáról regényeket lehet írni. Gyermekkorom első Monspart Saroltás szakácskönyvéből máig emlékszem : " A tojásrántotta akkor jó amikor még lágy és laza "

Ez egy elég rövid stáció - nem könnyű elkapni. Mert ugye azt sem szeretem ha úszik a rántotta a tányéron a nyers tojásban. Ennél csak az agyonsütött rántottát szeretem kevésbé. Jópár rántottába került kikísérletezni az ideális időt, a sütési mozdulatokat és a hozzávalókat.

Az alap füstölt kenyérszalonna. Apró kockákra vágom.
Nem kell sok - egy szelet felvágva elég lesz.

Tojást jól felverem, sózom és két tojásonként 1-1 darabokra vágott háromszögletű medvesajtot teszek bele.( 1 medvesajtot kb 6-7 kis kockára vágok )

Közben lesült a szalonna, kezd isteni illat terjengeni a konyhában - vigyázok hogy ne égessem meg - vissza is veszem a gáz erejét. Ráöntöm a medvesajtos-tojást, néhány másodpercig sütöm majd elkezdem elhúzni: apró kb egy-két centis  szaggató-szeletelő mozdulatokkal gyorsan átrendezem a még alig szilárduló rántottát a serpenyő egyik oldalára.

Ekkor le is lehet már zárni a gázt, még egyszer átforgatom és kész az átsült de mégis laza szalonnás tojásrántottánk. A medvesajt mivel a nyers tojással együtt került a serpenyőbe megmarad darabokban úgy olvadt meg. Simogatja az ínyünket amikor egy-egy falat közben találkozunk vele. És ugyanabban a falatban az apró , nem agyonsütött szalonnakockák a krémes tojással !

( Eszközszükséglet : Tapasztalatom szerint vékonyfalú serpenyőben nem lehet jó rántottát sütni. Úgy általában : vékonyfalú serpenyőkben nem jó sütni - főzni. A vastagfalú fémserpenyő a legjobb ami egyenletesen adja le a hőt )

Citromos tészta

Imádom az egyszerű tésztákat. Nagymamám gyerekkoromban minden pénteken tésztát gyúrt. Szenvedélyesen szerettem ezt a főtt tésztát, a mai napig a számban van az íze - nem is kértem rá semmit, csak úgy üresen ettem legalább az első nagy tányérral: csak egy-két kanál olvasztott házi sertészsír fénylett a hatalmas lábos tésztán.

A citromos tésztát tulajdonképpen minden durumtésztából elkészíthetjük. Én mostanában tagliatelle tésztával szeretem.

Vizet forralok bőven - bele só és olaj, hogy ne ragadjon össze a tészta.

Acélosra főzöm a tésztát (al dente) - ez az egyik dolog ahol sokan elszúrnak egy olasz tésztaételt - túlfőzik a tésztát. Logogó vízbe téve a tésztát csak az előírt időig szabad főzni.

Ezután a tésztát leszűröm. ( nagyon fontos: nem öblítem semilyen hideg vízzel ! )

A leszűrt forró tésztához adok egy fél vajat, néhány evőkanál extraszűz olivaolajat és összerázom. Ezután kerül rá 2-3 evőkanál a jó keményítős vízből amiben a tészta főtt. Kis só és végül rácsavarom egy-két citromnak a levét.  Lehet sajttal enni - parmezánnal vagy más fajtával - de én csak magában eszem.

Na jó, nem magában : egy pohár száraz hideg rozával: magnifico² !

Ez egy nagyon könnyű nyári étel - tartalmasabban úgy készítem, hogy olívaolajon átforgatok húsz deka garnélarákot. Nagyon figyelve, hogy meg ne égjen - igazából már a tűzről levéve - rányomok 3-4 gerezd fokhagymát. Frissen szedett bazsalikomleveleket apritok - ezt is rádobom és ezt keverem a tésztához. Erre nagyon kivánkozik a parmezán. Legjobban tenger mellett szeretem elkészíteni és enni.

Ugye reggel csak az alkeszok isznak ? Remegve várják, hogy kinyisson az italbolt és magukhoz vehessék az indítótápot.

Pedig nem.  Van két ital aminek - persze megfelelő helyen és időben való - fogyasztása bearanyozhatja a reggelünket.

Két éve kora tavasszal a Német-Cseh határnál jártunk rokonlátogatóban. Bajorország a hobbitnak a búzasörmenyország. Be is szereztem jópár fajtát, közöttük a híres ámde elsőre ölég furcsa ízű  bambergi füstös sörből is. (a kolbászízű)

A söröket a kis panziószoba erkélyén tároltam, a hideg éjszakának köszönhetően ideális hőmérsékletűre hűltek reggelre. Egy ilyen búzasört reggel ébredés után éhgyomorra lassan ráérősen elkortyolgatni, közben újságot olvasni egyike a legnagyobb italozós élményeimnek. Utánna - ahogy Hamvas Béla írja a bor filozófiájában: "készen álltam a legmagasabb szellem befogadására:

"Mindenekelőtt a kenyerekről. Délen vakító fehér búzakenyeret esznek. Hogy ehhez milyen a bor, csak azt tudja, aki megpróbálta. Egyik zsebemben a kenyérrel, a másikban a kulacs borral, a hajó orrán ülök, szembe friss szél fúj és a sós párát az arcomba sodorja. Nálunk a rozskenyeret kedvelem inkább, különösen a szivacsosat, de ha langyos, és a szalonna egy kicsit megolvad rajta, nem kívánok mást, csak inni. Arácson gyakoroltam ezt egyszer egész nyáron. Többször lángossal vegyesen. Fokhagymás lángos arácsi borral! A körtefa alá hevertem, és készen voltam a legmagasabb szellem befogadására. A rozskenyér mellett a búzakenyeret is bármely pillanatban szívesen megeszem, és nem baj az sem, ha a pincében egy-két napig áll és megszikkad. Paprika helyett pedig jó a hagyma és a paradicsom is, akár salátának, akár csak úgy, mint a gyümölcs."

Én nem halászlével hanem a hagyományos csülkös kocsonyával csinálom. Fontos, hogy ne legyen jéghideg, rideg a kocsonya, hogy könnyen olvadjon majd a forró pirítóson. Egy-két sovány csülökdarabkát vagy egyéb kocsonyahús darabot is lehet erre a Matula-toastra pakolni. Ajánlom a rendesebb - kenyér közepéből való karéjokat pirítani hozzá. Egy ilyen falatot egy korty jéghideg pezsgővel leöblítetek és ... készen álltok a legmagasabb szellem befogadására.

Tapasztalatom szerint a hideg pezsgő remekül illik a húsvét reggeli sonkához is.

Sonka - tojás - zöld ( újhagyma, rukkola saláta ) - kalács ! ... és hideg pezsgő.

Tegnap hatalmas adag lecsót készítettem. Mai reggelim ennek a csodás ételnek az  utolsó tányérja:

Lassan, újra készen állok a legmagasabb szellem befogadására :) Körülöttem könyvek. Különleges élvezet egy ilyen nyugodt vasárnap délelőtt elővenni Proustot és tovább menni vele az eltűnt idő nyomában, vagy újra leülni nyitott értelemmel egy Pilinszky cikkhez, esszéhez.  Utána lesz időm nyugodtam megnézni Terry Gilliam remek filmjét a "Dr Parnasszus és a képzelet birodalmát" Eddig olyan fél órát láttam belőle és teljesen elvarázsolt.

A hely ahol eszem. Full menza, de itt lelke van az ételnek.

Van a környékünkön lehetőség bőven ahol ebédelni lehet, de azok olyan ... Yuppie-s helyek.  Én most IT-s vagyok, képzeletbeli olajos overallban szereljük a high-tech űrhajót, hogy a vendégek gyorsan és biztonságosan utazzanak. Galléros polóban járok és nem Ármány ingben. ( A ruhám bőr és nem ballon ) Jobban érzem magam a Lehel téri piacon az emeleten a pecsenyésnél hurkát-kolbászt, az indiai Hathi kifőzdében a Teve utcában chicken vandalot-t és butter naan-t ebédelve.

... Vagy a nagy kedvencben - számtalan emlékezetes gasztronómiai élménynek és remek beszélgetésnek helyet adó Vízművek étteremben a Váci út - Dózsa György út sarkán. Igen a beszélgetések ! Óriási szerencse - vagy inkább nagy kegyelem -  jóvoltából ismét remek kollégákkal kerültem össze.
Élmény velük minden nap. Szabadon társalgunk érdekes témákról - minimális trágár beszéddel (inkább csak hangulatelemként) - de ilyen beszélgetéseket és kötetlen vidámságot nehezen tudom elképzelni az öltönyösök között.

Az egész az internetes étlap áttanulmányozásával kezdődik, sokszor már reggel eldöntöm mit szeretnék aznap enni.

Pár hónapja új konyhafőnök van, ez meglátszik az ételválasztékon és a minőségen is. Ajánlata is van neki: ez a legdrágább menü de csomagkapcsoltan kedvezményesen kapod meg a három fogást.

A három fogást ami egy jó étteremben is megállná a helyét.

Heti étlap :

Már hét elején a csütörtök oszlopa felé sandítottam. Ez a mai különlegesen jó kombináció. Remekül sütnek marhát, imádom itt a hátszínt. Nem mondom,  hogy lehetőség van rare-welldone kérni és öblös pohárban hozzák mellé a cabernet sauvignont de a nagy tenyérnyi hús szaftos-izletes, nincs agyonsütve, a füszervaj vagy mártás pedig mindig harmonizál a hússal és a körettel.

Ma leves helyett grillezet camambert sajtot kaptam salátával ( egy egész kör alakú sajtot ) és desszertnek eperkémes palacsintát. A hátszin mustármártással, krokettel, a hozzá csipegetett salátával és grillezett sajttal - isteni volt.

Jó lenne ha lenne valami díj - nem csak a prémium éttermek számára. Ez itt teljesen más kategória, de jó áron jót adni: ezt valahogy díjazni lehetne. Nem lenne egy elvetélt ötlet szavazással megválasztani minden évben az ár-érték arányban legjobb  éttermet ebben a gyorsétterem-kifőzde-menza relációban.

A vízmüvek egyedi hangulatához egyébként hozzátesz a vegyes közönség.

A törzsközönség főképp a vízművek dolgozóiból áll. Van itt kék overállos szerelő és könyvelő, számlázó adminisztrátor és egymással élcelődő műszaki szakik. Vannak itt még nyugdíjasok, szabadabb szellemű irodaház-töltelékek.  Van, hogy csak olyan asztalhoz tudunk leülni ahol ülnek már, ilyenkor a Yuppie-k között elképzelhetetlen közvetlenséggel szólíthat meg a kollektíva látva hogy éppen a grillezett garnélarákot választottuk: " Látom, Válság van ... Jól megy!   "

Nem utolsó sorban remek a vizük, amit a pénztár mögötti italautomatából lehet magunkhoz venni. Van bubis is - kevesebb és több bubi között is lehet választani.

A hely nem akar többnek látszani, mint ami. Mégegyszer: ez egy menza, van akit ez már a belépésnél eltántoríthat. Mondhatom, hogy elsőre nekem sem jött be.
Valami rántott sajtot ettem, semmi különös. Meg kellett kóstolnom a finom tésztákat, hétről-hétre változatosan töltött rántott húsokat, hogy sütnek marhapecsenyét, csülköt, a szilvás gőzgombócot vanilia mártással és a túrós derelyét, hogy rákapjak az vízművek ízére. A kiszolgálás udvarias, a lányok válogatnak a rántott húsok között, és a még legnagyobbat adják. Láthatólag van rajtam némi felesleg - a pénztáros kislány megdicsér ha egészséges zöldségköretet választok. Mikuláskor mindenki kapott egy kis csokit. Otthonosan érzem magam itt no !

www.vizmuveketterem.hu

Szeressék!

Azon vagyok, hogy lehetőleg felesleges okoskodás nélkül egyszerűen mondjam el mindig azt amit szeretnék.

Végigolvasva a posztot - néhány helyen "okoskodáson" kaptam magam.

Ebben a kellemesen lebegő hangulatban ez igen bántja a szememet, ezért most jól kiveszem az okoskodást.

Köszönhető mindez a ma este eseményeinek, előrevetítve a " Mámor - a berúgás művészete" címmel tervezett posztomat. Este hazaérve a királyi városba Sanyika elmulasztott telefonhívása fogadott. Visszahívás után megtudtam, hogy informatikai probléma - az eltünt kábel ADSL internet kapcsolatuk ügyében keres.

Sanyika a tejtestvérem öccse. Nekem nincs kiterjedt rokonságom. Bár nem tartjuk szorosan a kapcsolatot de mi gyerekkorunk óta úgy vagyunk mint a borsó meg a héja. Legalább olyan nagyra becsülöm ezt a kapcsolatot mintha édes rokonok lennénk. Biztos vagyok benne, hogy Ő is.  Leültem a számítógép elé, megmutatták hogy kell ADSL bejelentkezni és elsőre müködött a világháló. Addigra már ki volt töltve nekem egy jéghideg Steffl,
bár én eddig nem csináltam semmit, ezután is hagytam, hogy folyjanak az események.

"...Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik, ... "

Lao Ce: Tao Te King ( Weöres Sándor fordítása )

Beszélgettünk kicsit erről-arról, meséltem a kínai útról és közben ki lett töltve nekem a jéghideg ballentine's ami többször újratöltődött. Pedig pont ma határoztam el, hogy elkezdek dolgozni a lapos hasért.

Utána még felmentem szüleimhez beszélgetni - Timó ma nincs itthon - ettem egy kis sajtot náluk és hozzá a kellemes pálinkából.

Most itthon vagyok, készítettem egy kis vacsorát néhány surimivel (rák imitáció) , ananászos sajttal és rukkolával. Bár már két hónapja újra itt vagyok ezen a kontinensen, de Timó nem itta meg a Tsingtao-t. Hát, szegény Tsingtao nem éri meg a holnap reggelt. Előbb telefonban elmeséltem. Ne a blogból tudja meg, azért Úr vagyok. A Gamer lelkületü olvasók felfedezhetnek egy Razer DeathAdder (halálosztó) 3500 DPI-s egeret. Kár egy ilyen a magamfajta casual gamernek, bár meg kell hagyni fantasztikus végre egy rendes egeret kézbe fogni.

<< Előszó off >>

Legkedvesebb részeim Csíkszentmihályi Mihály "Flow - Az áramlat" című könyvében azok az oldalak amikor - a konkrét elméleti részek mellett (nem csak ír, hanem mond is valamit!) - valós emberek életébe kapunk betekintést.


"A legmegdöbbentőbb az volt, hogy az itt élők szinte meg sem tudják különböztetni a munkát a szabadidőtől. Mondhatnánk azt, hogy minden áldott nap tizenhat órát dolgoznak, de azt is, hogy nem dolgoznak soha. A 76 éves Serafina Vinon asszony, aki az Olasz-Alpok Val d'Aosta-i körzetében lévő Pont Trentaz nevű kis falucskában lakik, minden nap reggel ötkor kel, hogy megfejje a teheneket. Utána hatalmas reggelit főz, kitakarít, majd időjárástól és évszaktól függően vagy kihajtja a gleccserek alatti mezőre a csordát, rendbe teszi a gyümölcskertet, vagy gyapjút kártol. Nyáron heteken át szénát kaszál a hegyi legelőkön, majd a sok kilométerrel lejjebb fekvő csűrbe hordja a nagy bálákat a feje tetején. Fele annyi idő alatt is elérhetné a csűrt, ha egyenesen menne, de inkább a láthatatlan, kanyargó kis ösvényeken gyalogol, hogy megkímélje a dombokat az eróziótól. Esténként olvas, mesét mond a dédunokáinak vagy tangóharmonikázik a rokonainak és a barátainak, akik hetente néhány alkalommal összegyűlnek a házában. Serafina úgy ismer minden fát, minden követ, a hegyek minden hajlatát, mintha régi barátok lennének. Évszázadokra visszamenő családi legendák kapcsolódnak a tájhoz. Ezen a régi kőhídon találkozott egy éjjel, fáklyával a kezében, az utolsó életben maradt nő Serafina falujából az utolsó életben maradt férfival egy lejjebb fekvő faluból az 14'73-as pestisjárvány tombolása után. Segítettek egymásnak, aztán összeházasodtak; tőlük származik az egész család. Abban a málnásban ott Serafina nagyanyja tévedt el, mikor még kislány volt. Azon a sziklán meg maga az ördög állt egy hóviharban '24-ben, és ijesztgette András bácsit vasvillával a kezében. Amikor Serafinától megkérdezték, mit szeret legjobban az életben, nem voltak gondjai a válasszal: megfejni a teheneket, kihajtani őket a legelőre, gyümölcsfákat metszeni, gyapjút kártolni – vagyis azt szereti a legjobban csinálni, amit egyébként is tesz. Saját szavaival: "Elégedett vagyok az életemmel. Kint lenni a szabadban, emberekkel beszélgetni, az állataimmal lenni... Mindenkivel jól elbeszélgetek – a növényekkel, a madarakkal, a virágokkal és az állatokkal. A természetben sosem vagy egyedül; látod, ahogy a világ minden egyes nappal növekszik és fejlődik. Tisztának és boldognak érzed magad, csak az a rossz, amikor elfáradsz és haza kell menned. Még ha sokat kell dolgoznod, akkor is nagyon szép." Amikor megkérdezték Serafinától, mit csinálna, ha annyi pénze és ideje volna, amennyit akar, csak nevetett. Elismételte ugyanazt, amit előbb mondott: fejné a teheneket, terelné őket a legelőn, gondozná a gyümölcsfáit és gyapjút kártolna. Nem mintha Serafinának fogalma se lenne a városi életforma lehetőségeiről; ő is néz tévét, olvas újságot, és a fiatalabb rokonai közül sokan élnek nagyvárosokban, modern, kényelmes körülmények között, autóval, háztartási készülékekkel és egzotikus nyaralásokkal. Ez a divatosabb életmód azonban nem vonzza Serafinát; tökéletesen boldog és elégedett azzal a szereppel, amelyet a világ életében játszik. A tíz legidősebb meginterjúvolt Pont Trentaz-i lakos közül – hatvanhat évestől nyolcvankét évesig – mindenki olyan válaszokat adott, mint Serafina. Egyikük sem húzott éles választóvonalat a munka és a szabadidő közé, a munkát említették első helyen mint a tökéletes élmények forrását, és nem akartak volna kevesebbet dolgozni, akkor sem, ha erre lehetőségük nyílik"

Ebben látom a boldog, egészséges élet egyik egyszerű titkát : Életünk végéig tevékenynek maradni. Fenntartva a tévedés lehetőségét, de az összes boldognak látszó öreg akit ismerek tevékeny. Nem a postást várják naphosszat. Kertészkednek - akár félvakon szétvágva kapálás közben a kolosztómás zacskót, de rendben tartják a portát, ha látogatóba mennek akkor rettegés szinten a meglátogatandó házat is, mert mindig csinálniuk kell valamit. Vagy tekernek: mennek ide-oda.

Ugorgyunk! Bár jelenlegi helyzetemben úgy néz ki egyik irányába sem fogok elmozdulni de régóta vonzódást érzek a szerzetesek, katonák, bentlakásos iskolák tanulóinak kötött napirendjével kapcsolatban. A minimális szabadidőn kívül az egész napjuk be van osztva.  A napirend, mégha nem is túl szoros de keretet ad a napodnak. Napirend, napiterv nélkül nagy az esélye, hogy a napok szétesésben érjenek véget. Mi történik ha máshogy alakulnak a dolgok mint ahogy elterveztem és szinte semmit sem tudtam a napirend szerint csinálni ? Nem baj! A lényeg, hogy legyen egy laza, könnyen módositható terv - elképzelés arról, hogy mi az amivel egy nap alatt meg kell vagy meg szeretnék csinálni.

Jó érzéssel tölt el kipipálni az előre betervezett feladatokat:  minden elvégzett munkával nő az önbecsülésem. ( félbehagyottakkal, halogatottakkal pedig csökken )

Nem csak a munkanap eshet szét ha nincs tervem. A szabadidő, a nyaralás is tartalmasabb, pihentetőbb, stressz mentesebb ha van róla elképzelésem, hogy nagyjából  mikor - mit szeretnék csinálni és azt igyekszem megvalósítani.

Elment ez a két hét nyaralás és nem is csináltunk semmit ! Ismerős ?

Van még varázsszó: mérték és ritmus. Mert tudni kell, hogy mikor kell tudatosan lazítani a gyeplőn és gyakorolni az édes semmittevést.

Zenét hallgatni jó. Zenét hallgatni boldogság.

Kezd általánossá válni, hogy bárhová megyünk visszük magunkkal a kis mp3 lejátszót aztán hallgatjuk utazás, bevásárlás, munka vagy sportolás közben. Alapvetően ez egy jó dolog a megfelelő helyén kezelve: Napközben eszem a zenét - mindig a pillanatnyi helyzethez és hangulatunkhoz igazitva : smooth jazz, ambient, akusztikus gitárzene vagy klasszikus a munkához,  persze közben megvannak a kedvenc country muzsikák is felpörgetni, megtörni a ritumust. Másik kedvencem a natúr természethangok: esti vidéki táj, patakcsobogás, tengerzúgás, eső. Többen vagyunk az irodában, ha koncentrálni akarok el kell szigetelnem magamat ne a mások telefonálására figyeljek, de mindenképpp  olyan zene kell ami nem vonja el a figyelmemet. Szóval, ez az amikor használom a zenét.

Túl ezen azonban van egy másik univerzum: az odafigyelős zenehallgatásé.
Amikor csak mi vagyunk és a zene.

Nem sok fogalmam volt erről egészen tiz évvel ezelőttig.
Egyszer ráérő időmben hétköznap egy elektronikai áruház csendes hifi szobájába keveredtem.  Nem volt ott senki, nézelődtem a mindenféle ezüst - arany dobozok (erősítők, cd játszók) között. Szemrevételeztem az első falnál katonásan áló hangfalakat. Volt vagy harminc - kicsik, közepesek és óriásiak.
Valami szólt, leültem középre a bőrkanapéra és hallgattam a zenét.
Benézett az eladó és cd-t cserélt: egy Dire Straits koncert került be a Marantz cd lejátszóba.  Most már tudom, hogy egy Marantz KI (Ken Ishiwata) signiture sztereo erősitő volt elékötve.

Mivel ráértem maradtam továbbra is kényelmesen a kanapén.
Két számot is meghallgattam, még mindig csak én voltam a hifiszobában és ... kezdtem lenyugodni, ellazulni.
Mint amikor egy fekete-fehér kép folyamatosan átváltozik gyönyörű színessé, úgy kezdett egyre több részlet eljutni hozzám a zenéből.
A Private Investigation szólt éppen.

Legtöbb ember a csak magára a zene hangjaira figyel. ( Jó a dallam, jó a ritmus, tisztán szól ) Én azonban, életemben először hallottam meg milyen az amikor az egymástól és tőlem is kellő távolságra elhelyezett, a szoba méretéhez is megfelelő sztereo hangfalak megrajzolják elém a hangszinpadot.

Ott voltak előttem a zenészek.

Becsukott szemmel meg tudtam rá tudtam mutatni a helyre előttem, hogy hol üt a dobos. Itt előttem a színpad elején áll Knopfler és gitározik. Balra a basszusgitáros és majdnem ugyanott de mögötte a szintetizátor.

OTT VOLTAM A KONCERTEN. Nem a manó Dire Straits szólt egy kétkazettás magnóból: a nagy álló dobozok megmozgattak annyi levegőt, hogy meg tudták mutatni a zenekart valós méretében. Meghallom a dinamikát is: Ugyannál a hangerőbeállításnál halkul - hangosodik a zene tág határok között.

A zenén kivül a felvételben a környezet neszei, zörejei tovább növelik a jelenlétérzetet. Ettől más a hifis mint az aki "csak" a zenét hallgatja: Mi ott is akarunk lenni. Volt egy kiváló koncert valahol.  Szimfónikus nagyzenekar, jazz banda, rockzenekar, egyetlen énekes a színpadon a hangjával - szinte mindegy. A koncerten kegyelem vagy a profi előadó, véletlen körülmények szerencsés együttálása miatt, ez most mindegy de varázslat történt. Az előadó a muzsikájával elvarázsolta a közönséget, lehet hogy valakinek katartikus élmény volt. Készült a koncertről egy jóminőségü felvétel. A hozzám hasonló audiofill irányultságú ember szeretné hazavinni a koncertet ( és titkon a katarzist ) , hogy élete során számtalanszor át tudja élni újra és újra. Meg tudja osztani családdal, barátjával. 
Mert így a zene varázslat, a zene ünnep.  Igy a zene gyógyíthat.

A zenehallgatás nem tizperces műfaj. Ha valakinek van egy jó házimozi rendszere, berakja a Gyűrűk Urát, Gladiátor elejét és tiz perc múlva mindenki az állát keresi a padlón. Ha én meg akarom mutatni valakinek milyen csoda zenét hallgatni ahhoz idő kell és ellazultság. Erre van aki természetéből adódóan képtelen.

Le kell ülni hozzá és csendben, nyitottan meghallgatni öt-hat számot.

Esik a hó, lusta decemberi vasárnap délután.
Egy órája megpukkantottam egy palack Thummerer bikavért.
Eddig levegőzhetett de most itt az idő, hogy beteljesedjen a sorsa.
Előveszem a két nagy öblös borospoharat, a cd lejátszóba pedig bekerül Presser Pici Csak Dalok lemeze. Odakint kezd sötétedni.
El kell telnie 3-4  számnak amig megérkezem a zenéhez. Érzem ahogy számról számra lazul el a fejbőröm, az arcom, a vállam. Csak a zene van és néha 1-1 korty bor. Észreveszem - most először - ahogy az egyik számban a háttérben mély hangján de alig észrevehetően Hobo dörmög. Felveszem a cd boritót mellőlem.
Közreműködők: nyolcas szám, Hobo, mély dörmögő hang :)

Odafigyelve sokkal hosszabb egy cd. Mikor vége van akkor veszem észre, hogy az újság érintetlenül fekszik mellettem az asztalon. Megjött az étvágy, halgatnék mást is. A Dead Can Dance Toward the Within koncert cd-je pörög a lejátszóban. Első három szám. Lisa Gerard ott van a szobában. Az egzotikus akusztikus hangszerek, a közönség reagálása varázslatos atmoszférát teremt. Mintha megnőtt volna a szoba is... Nézzünk egy kis jazzt. A Svéd klubban évtizedek előtt felvett koncert, a "Jazz in the Pawnshop" - remek hangulatú koncert.  Ott vagyunk a kocsmában, csörögnek a poharak. A zenészek egymásnak adják a szólót, hallom, hogy élvezik a játékot. 
Nem szerettem korábban a jazzt de amióta itthon halgatom órákig ott tudok ragadni mellette.

Újság még mindig érintetlenül - be is csukom. Utolsó pohár bor és készen állok a komolyzenére. Mozart majd Bach.

Bach

Húsz gyermeke volt, Weimarban, Köethenben és Lipcsében volt kántor és orgonista, nagyon szegény volt, s húsz gyermek között írta miséit, versenyeit és szvitjeit, úgy, ahogy magunkfajta ember könny cikket, olcsó fecsegést kanyarít le, vasárnapra... Úgy írt, ahogy a fák lélegzenek, ahogy az erd egyszerre hallgat és beszél, úgy írt, mint Isten, mikor még nem volt Föld és Ég, csak a dallam volt, az összhang, az anyagtalan és érthetetlen. Húsz gyermek között írt, koldusszegényen, kántor volt, nem volt egy jó kabátja... Hallgass, hallgass. Most Bach beszél. Hallgasd.

Márai Sándor: Ég és Föld

Közben este lett. Kimegyek az udvarra, nézem a hóesést az utcai lámpa fényében.

Bentről kihallatszik az udvarra a géniusz akinek nem volt egy jó kabátja.

Amig ember él a földön addig fognak Bachot hallgatni.

Ahogy halkul a koncert jönnek haza a cicák.
Nem kifejezetten audiofil lények. Inkább a tengerbiológia érdekli őket.
Letelepednek az akvárium előtt és a halakat tanulmányozzák.

Bezárom az ajtót.

Jó nap volt ez.

Voltam én májusban majd három hetet Kinában dolgozni.

Ott irtam ezt a blogot:

www.szexesnanjing.blogspot.com

"Nem sok hasznát veszem a múltnak, és ritkán gondolok rá, mégis szeretném röviden elmesélni, hogyan váltam spirituális tanítóvá, és hogyan született meg ez a könyv.

30 éves koromig majdnem folyamatosan nyugtalanságban éltem, és ezt az állapotot időről időre öngyilkosságra késztető depressziók tarkították. (Most visszatekintve már úgy tűnik, mintha valami elmúlt életről vagy valaki más életéről beszélnék...)

Nem sokkal a 29. születésnapomat követően egy éjszaka, valamivel éjfél után,
rettenetes félelemre ébredtem. Már azelőtt is sokszor éreztem ilyesmit, de az érzés ezúttal minden korábbinál intenzívebb volt. Az éjszaka csöndje, a bútorok körvonalai a sötét szobában, az elhaladó vonat távoli dübörgése, minden olyan idegennek, ellenségesnek és teljesen értelmetlennek tűnt, hogy mély utálatot váltott ki belőlem a
világ iránt. Mind közül a legutálatosabb saját létezésem volt. Mi értelme lehet tovább élni ekkora szenvedés terhével? Minek folytassam ezt az állandó küzdelmet? Mélységes vágyat éreztem a megsemmisülésre, a nemlétre, s ez a vágy sokkal erősebbé vált, mint a bennem munkáló életösztön.

„Nem élhetek magammal tovább!" Ez a gondolat ismétlődött újra és újra az
elmémben. Ekkor azonban hirtelen rádöbbentem, milyen különös gondolat is ez. -
Egy vagyok vagy kettő? Ha én nem tudok élni magammal, akkor ketten kell, hogy
legyűnk: az.,én" és a ..magam", akivel az „én" nem tud együtt élni! Lehet, gondoltam, hogy kettejük közül csak az egyik valódi?!

Annyira meglepődtem ezen a furcsa fölismerésen, hogy az elmém leállt. Teljesen tudatomnál voltam, de már nem volt több gondolatom. Ezt követően úgy éreztem, mintha valami energiaörvény ragadna magával. Ez a mozgás először lassú volt, majd fölgyorsult. Testemet heves félelem járta át, remegtem. Szavakat hallottam: „ne állj ellen semminek!" Mintha mellkasom belsejéből hangzott volna. Éreztem, hogy beszippant az űr. Úgy éreztem, mintha az űr nem is kívül, hanem belül, bennem lenne. Majd hirtelen eltűnt a félelem, és hagytam, hogy belezuhanjak az űrbe. Hogy ezt követően mi történt, arra nem emlékszem.

Az ablakom előtt csiripelő madár hangjára ébredtem. Soha nem hallottam ilyen
hangot azelőtt! Szemeim még csukva voltak, és egy különleges gyémánt képét láttam. Igen, ha a gyémánt hangot adhatna, így szólalna meg. Kinyitottam a szemeimet. A függönyön keresztül átszürödtek a hajnal első fénysugarai. Gondolatok nélkül tudtam, éreztem, hogy végtelenül többet jelent a fény, mint aminek tudatában vagyunk Az a puha fény, ami a függönyön keresztül beáramlott, maga volt a szeretet. Könnyek szöktek a szemembe. Fölkeltem, és körbejártam a szobát. Fölismertem a tárgyakat, mégis tudtam, hogy eddig még sohasem láttam őketigazán. Minden friss
volt és eredeti, mintha éppen most keletkezett volna. Kézbe vettem egy-egy tárgyat - ceruzát, üres üveget -, s álmélkodva csodáltam szépségét és elevenségét.

Aznap teljes bódulatban járkáltam az utcán, gyönyörködve a földi élet csodájában, mintha csak most jöttem volna erre a világra. Az elkövetkező 5 hónapban a zavartalan, mély, lelki béke és boldogság állapotában éltem. Ezután mintha csökkent volna ennek az állapotnak az ereje, vagy talán csak úgy tűnt, mert megszoktam, s az
természetes lételememmé vált. Továbbra is képes voltam funkcionálni a világban, ugyanakkor tudtam, hogy egyetlen tettem sem növelheti azt, ami bennem már megvan.

Természetesen tisztában voltam vele, hogy valami mélységesen fontos dolog
történt velem, de egyáltalán nem értettem, hogy mi. Évekig nem is jöttem rá-amíg spirituális témájú olvasmányok nem kerültek a kezembe, és nem ismerkedtem meg spirituális tanítókkal-, hogy az történt meg velem, amit mindenki keres. Megértettem, hogy azon az éjszakán, a szenvedés heves nyomására, tudatom arra kényszerült, hogy föladja azonosulását boldogtalan és mélységes félelemmel teli énemmel, amely végső soron az elme kitalációja. A feladás olyan teljes volt, hagy ez a hamis, szenvedő én azonnal összeomlott, akár egy fölfújható játék, amiből kihúzzak a dugót. Ami helyette ott maradt, az valódi természetem, az örökké jelen lévő .,én vagyok" volt: a
tudat, tiszta formájában, a formával való azonosulás előtti állapotában. Később megtanultam úgy belépni a belső, időtlen és halál nélküli birodalomba. amit eredetileg az említett űrként érzékeltem, hogy közben képes voltam megtartani teljes tudatosságomat. Hosszú időket töltöttem olyan leírhatatlanul boldog és áldott állapotban, amelyekhez képest még az előbb vázolt. eredeti élményem is halovány. Eljött a nap, amikor semmim sem maradt a fizikai világban. Nem voltak emberi kapcsolataim, nem volt munkám, otthonom, és nem volt társadalmilag meghatározható identitásom. Majdnem 2 éven keresztül ültem parkok padjain, a legnagyobb boldogság leírhatatlan állapotában.

A legszebb élmények is elmúlnak egyszer, úgy, ahogy jöttek, de talán minden
élménynél alapvetőbb az a mélységes béke, amely azóta sem hagyott el. A lelki
békének ez az érzése néha már annyira intenzív, hogy csaknem tapintható, és
körülöttem mások is megérzik. Máskor valahol a háttérben húzódik meg, mint egy távoli melödia"

Eckhart Tolle - A most hatalma (részlet)

Évek óta olvasom Eckhart Tollétől a Most hatalmát.

Nem-nem olvastam el tucatszor, éppen ellenkezőleg: Eddig egyszer sem voltam képes végigolvasni. Ezután a remek bevezető után, ami utána jön az nekem egyáltalán nem  tetszik. Pedig nekimentem számtalanszor. Kifejezetten idegesit ahogy oldalakat beszél olyan dolgokról amiknek a leirására három sor is elég lenne. Néha rábukkanok egy-egy fénylő gondolatmorzsára de utána az egész elvész, felhigul a nagy dagályosságban. A videóival sem jártam jobban. Amit ismerek tőle ott nem gyakorlatias, alig beszél a maga vagy a megismert emberek mindennapi tapasztalatairól. Csak kerülgeti a forró kását órákon keresztül. Aztán jönnek csőstül a gyakorlati kézikönyvek, erősitő mondatok az év minden napjára, fotóalbum, újabb dvd-k, könyvek.

A kevesebb több lenne... Hiteltelenné vált számomra  a nagy biznisz miatt is.

Számomra - nincs benne lélek, nincs benne ihlet, nem él a könyv, az idézett bevezetőn kívül nem szól hozzám a könyv írója.

Pedig két évet ülni parkok padjain a legnagyobb boldogság leirhatatlan állapotában - ez milyen hatalmas, szívet-lelket melengető gondolat a bennem lakó remete számára!