Nem akarok több részletet írni, ami esetleg elvárásokat keltene másokban a tanfolyammal kapcsolatban.

Nekem is volt ilyen, naívan azt hittem, hogy a Fóka által megtapasztalt hetedik nap reggelén érzett szavakkal ki nem fejezhető eufória általános (Hát nekem nem. Ugye-ugye, már megint a felesleges vágyakozás )

A vipassana tanfolyam egyedi élmény. Az egyik legintenzivebb élmény amit eddig megtapasztaltam és vannak dolgok amiket másképp csinálnék ha most mennék először. Azzal, hogy ezt leírom, lehet, hogy segítek annak aki még a tanfolyam előtt van.

Sokfélék vagyunk és ezt a tanfolyamot is sokféle ember végzi el. Vagy éppen nem végzi el: Minden tanfolyamon van aki lelép az első, második vagy akár az utolsó előtti napon. Meglepetésemre amikor utolsó nap megosztottuk a tapasztalatainkat a tanfolyamot végigcsinálókkal többen számoltak be róla, hogy átlag kétnaponta volt "megyek és összepakolok - itthagyom ezt az egészet" gondolatuk.

Sok tanfolyamélményben olvastam - főleg azoknál akik eljöttek - ,hogy agymosás folyik a tanfolyamon.
Ez az én véleményem szerint egyáltalán nem igaz. Megvan minden, hogy miért van úgy ahogy van. Ha valaki veszi a fáradságot, idejét és drága szabadságot nem kimélve elmegy ide akkor tartsa be maradéktalanul az utasitásokat. Ott ne gyakoroljon mást, hiába reikizik, jógázik, kapuérázik. Szánja ezt a tiz napot, hogy magával legyen és menjen végig az úton. Bár ez csak mellékhatás de hatalmas változások történhetnek az emberben, évek óta  rejtegetett fájdalmak jöhetnek fel a felszinre és válhatnak feldolgozottá ha igazán odateszi magát az ember. Én ott elkövettem egy hibát, hogy figyeltem a többieket: Ki, hogy változik ? Nem kellett volna. Bár e közben megfigyeltem egy fiút aki szintén kezdő volt de látszott rajta pár nap után, hogy szívvel - lélekkel meditál. Rajta láttam a vége felé - nem tudom másképp mondani - , hogy megüdvözült a meditáció hatására. Felállt a helyéről a fárasztó meditáció után és úgy indult el kifelé alig látható halvány mosollyal az arcán és úgy járt, siklott mintha lebegne.
Hazafelé Taron megálltunk megnézni a sztúpát és ott összetalálkoztunk megint: Miközben kezet fogtunk még mindig úgy mosolygott és a szemében még ott láttam az üdvözültséget.

Persze a legjobb lett volna ha tényleg úgy tettem volna a tiz nap alatt mintha teljesen egyedül vagyok.
Ha elmegyek másodszor, biztos így teszek.

Sajnos a vipassanáról szinte csak tanfolyami beszámolókat lehet olvasni. Alig találok olyan megosztást aki arról mesél, hogyan gyakorolja azóta a vipassanát - mit tesz az életéhez a napi gyakorlás.
Ajánlott reggel egy órát és este egy órát meditálni. Ez sok idő de ott egy idős házaspár aki segitőként volt azt mesélte, hogy ez az idő bőségesen megtérül: mióta rendszeresen meditálnak munkabirásuk a duplájára nőtt.
Nincs megoldhatatlan probléma - ha az élet valami nehézséget állit eléjük nekiállnak és a megnövekedett vitalitásukkal elkezdik megoldani azt.

Ezuton is köszönöm a segitők áltozatos munkáját, ahogy időt, pénzt és fáradságot nem kimélve gondoskodtak arról, hogy mi zavartalanul meditálhassunk. Egyszer elmegyek én is és segitőként is elvégzem a tanfolyamot. Többek elmondása szerint úgy még nagyobb élmény.

Nem kell hozzá különleges helyszín, speciális zene vagy öltözet, hangulat.
Csak egy hely kell a földön ahová leülsz, becsukod a szemed és meditálsz egy órát.
Fantasztikus megtapasztalni milyen amikor az érzékelés beélesedik és megérkezel magadba.
Kívánom minnél több embernek, hogy megtapasztalja.