Nagyon gyorsan lett reggel. Reggel ? Hajnali négy van.
Jó lenne még aludni, de a gong hangja folyamatosan erősödik ahogy sétál vele
a segítő aki ma felvette a gongot, végig az erdő szélén álló faházak között.

Álmos arcokkal találkozom a vizesblokkban, gyors zuhany után öltözködés és húsz perccel az ébredés
után már a meditációs teremnél vagyok. Sorban jönnek a többiek is, szállingóznak be az álmos asszonyok is.
Hoztam meditációs párnát, fenekem alá teszem és törökülésbe ülök.
Első három napban roppant egyszerű és ugyanakkor nagyon nehéz feladatunk van.
Az orrunkon be és kiáramló levegőt, illetve az orrunk és a felső ajkunk által határolt háromszög alakú
területen jelentkező érzeteket figyeljük. Miért nehéz? Napokba telik míg a figyelmem megmarad azon ami a feladat. Eleinte fél perc és huss! már egész máson jártak a gondolataim. Viszont amikor már sikerül megmaradni a lélegzés figyelésénél ennél a ténynél érdekesebb dolgokat is tapasztalok. Kezdek megérkezni magamba. Kezdek Jelen lenni. Miközben a meditácók között a csendes pihenő alatt kinnt ülök a fatönkön és nézem az erdőt. Rájövök, hogy boldog vagyok attól, hogy nézem az erdőt és hogy itt vagyok. Persze, hogy érzeztem már máskor is jól magam szép környezetben de ez most más: belső béke kezd egyre inkább eltölteni.
Ételre sincs nagyon szükségem: Van egy reggeli egy korai ebéd, utána akik először vesznek részt a meditáción még ötkor kapnak egy gyümölcsöt. Reggelire eszem egy vajaskenyeret mézzel vagy mézes-tejes kukoricapelyhet. Ebédre szedek egy kis adag rizst - kis adag párolt zöldséget. És elég ! ( 195cm-hez és 120kg-hoz)

Harmadik nap után rátérünk a vipassana meditácóra. Most már az egész testünkön figyeljük az érzeteket megpróbálva nem reagálni rájuk.

Pár nap múlva a napi meditációk között lett három olyan egyórás amikor megpróbálunk egyáltalán nem megmozdulni.Ülünk mint a faszent.

Első nap nem sikerült: kibirhatatlan fájdalmat éreztem félóra után a térdemben, csípőmben.
Oktatónk, aki időről-időre kihivott magához minket kis csoportokban egy mondatban érdeklődve haladásunkról biztatott, hogy ki lehet azt birni.
Háromszor mozdultál meg az egy óra alatt? Legközelebb próbálj meg csak kétszer megmozdulni! - tanácsolta türelmes szeretettel.

Második nap tálán a kora délutáni meditácónál volt, amikor eltökéltem magam, hogy nem fogok megmozdulni.
Most akkor sem, még ha a fene fenét eszik is  !
Atán hol voltam akkor még akár a fél órától is... Negyedóra múlva kibirhatatlan térdfájás jött rám.
Akkor sem mozdulok meg ! Próbálom megbecsülni csukott szemmel mennyi idő telhetett el - biztos még több mint a fele hátravan! Meg kéne mozdulni, meg kéne mozdulni - csak egy kicsit ! Na, már viszket az orrom is és a térdem mellett a csipőm is zsibbad ...

Ekkor meglepő dolgot kezdtem érezni: az akinek fáj, az aki el akar rohanni, kinyújtani a zsibogó lábat az nem is én vagyok!
Ki is mondtam magamban : Figyelj haver, akkor sem fogok megmozdulni! Egy órás meditáció alatt nem ülhetem el a lábam úgy, hogy maradandó károsodásom legyen. Egy-két percen belül vissza fog belé térni az élet a lábaimba. És még valami haver: Az időről sem fogok gondolkodni. Annyi van hátra amennyi hátra van - én inkább csinálom a meditácót, hiszen itt akartam lenni évek óta.
Elkezdtem újra a fejem tetejétől szkennelni a testemet, figyelni az érzeteket.
Egy "kört" sem mentem amikor elöntött a meleg mikor észrevettem: Az eddig pokolinak ható fájdalom teljesen elviselhető szintre csökkent. Azzal, hogy feladtam az ellenkezést, megadtam magam a jelen pillanatnak - ANNAK AMI VAN - a fájdalom mérséklődött, majd egy időre teljesen el is tünt.

Ez alatt a meditácó alatt két életreszóló tapasztalattal lettem gazdagabb, és nem a könyvekből hanem személyes megtapasztalás útján:

1. "Engedd magad, hamarabb szabadulsz" - Ez igaz azóta egy szimpla fogfájásra is. A legroszabb amit tehetek, ha azt ismételgetem, hogy "megőrülök, múljon már el ez a fájdalom". Ha elfogadom, sokkal kevésbé fáj.
Valójában az ellenkezés, a helyzet el nem fogadása fáj. Ez biztos igaz lelki fájdalmakra is.

Az érzetek, mint a fájdalom is folyamatosan változnak. Ha jól megfigyeled egyik oldalon kicsit erősebben fáj mint tőle öt centire. Aztán elindul és ahol eddig fájt vagy viszketett ott most nem hanem feljebb érzed már.
Még egy nagyon fontos dolog, a vipassana egyik nagy mondata: Semmi sem tart örökké.

A fájdalom sem, ez a földi élet sem, az egészség sem, a betegség sem, a háború sem, a szerelem sem.
MINDEN FOLYAMATOSAN VÁLTOZIK.


2. Annál lasabban nem megy az idő soha, mint amikor kétpercenként arra gondolok mennyi idő telt el. Azóta megpróbálom nem siettetni a dolgokat.
Ez már ilyen elég buddhista dolog de ennek az analógiájára elgondolkodtam rajta: Tényleg,  mennyi-mennyi fájdalom, (felesleges) stressz adódik a (felesleges) vágyakozásból.