Nem akarok több részletet írni, ami esetleg elvárásokat keltene másokban a tanfolyammal kapcsolatban.

Nekem is volt ilyen, naívan azt hittem, hogy a Fóka által megtapasztalt hetedik nap reggelén érzett szavakkal ki nem fejezhető eufória általános (Hát nekem nem. Ugye-ugye, már megint a felesleges vágyakozás )

A vipassana tanfolyam egyedi élmény. Az egyik legintenzivebb élmény amit eddig megtapasztaltam és vannak dolgok amiket másképp csinálnék ha most mennék először. Azzal, hogy ezt leírom, lehet, hogy segítek annak aki még a tanfolyam előtt van.

Sokfélék vagyunk és ezt a tanfolyamot is sokféle ember végzi el. Vagy éppen nem végzi el: Minden tanfolyamon van aki lelép az első, második vagy akár az utolsó előtti napon. Meglepetésemre amikor utolsó nap megosztottuk a tapasztalatainkat a tanfolyamot végigcsinálókkal többen számoltak be róla, hogy átlag kétnaponta volt "megyek és összepakolok - itthagyom ezt az egészet" gondolatuk.

Sok tanfolyamélményben olvastam - főleg azoknál akik eljöttek - ,hogy agymosás folyik a tanfolyamon.
Ez az én véleményem szerint egyáltalán nem igaz. Megvan minden, hogy miért van úgy ahogy van. Ha valaki veszi a fáradságot, idejét és drága szabadságot nem kimélve elmegy ide akkor tartsa be maradéktalanul az utasitásokat. Ott ne gyakoroljon mást, hiába reikizik, jógázik, kapuérázik. Szánja ezt a tiz napot, hogy magával legyen és menjen végig az úton. Bár ez csak mellékhatás de hatalmas változások történhetnek az emberben, évek óta  rejtegetett fájdalmak jöhetnek fel a felszinre és válhatnak feldolgozottá ha igazán odateszi magát az ember. Én ott elkövettem egy hibát, hogy figyeltem a többieket: Ki, hogy változik ? Nem kellett volna. Bár e közben megfigyeltem egy fiút aki szintén kezdő volt de látszott rajta pár nap után, hogy szívvel - lélekkel meditál. Rajta láttam a vége felé - nem tudom másképp mondani - , hogy megüdvözült a meditáció hatására. Felállt a helyéről a fárasztó meditáció után és úgy indult el kifelé alig látható halvány mosollyal az arcán és úgy járt, siklott mintha lebegne.
Hazafelé Taron megálltunk megnézni a sztúpát és ott összetalálkoztunk megint: Miközben kezet fogtunk még mindig úgy mosolygott és a szemében még ott láttam az üdvözültséget.

Persze a legjobb lett volna ha tényleg úgy tettem volna a tiz nap alatt mintha teljesen egyedül vagyok.
Ha elmegyek másodszor, biztos így teszek.

Sajnos a vipassanáról szinte csak tanfolyami beszámolókat lehet olvasni. Alig találok olyan megosztást aki arról mesél, hogyan gyakorolja azóta a vipassanát - mit tesz az életéhez a napi gyakorlás.
Ajánlott reggel egy órát és este egy órát meditálni. Ez sok idő de ott egy idős házaspár aki segitőként volt azt mesélte, hogy ez az idő bőségesen megtérül: mióta rendszeresen meditálnak munkabirásuk a duplájára nőtt.
Nincs megoldhatatlan probléma - ha az élet valami nehézséget állit eléjük nekiállnak és a megnövekedett vitalitásukkal elkezdik megoldani azt.

Ezuton is köszönöm a segitők áltozatos munkáját, ahogy időt, pénzt és fáradságot nem kimélve gondoskodtak arról, hogy mi zavartalanul meditálhassunk. Egyszer elmegyek én is és segitőként is elvégzem a tanfolyamot. Többek elmondása szerint úgy még nagyobb élmény.

Nem kell hozzá különleges helyszín, speciális zene vagy öltözet, hangulat.
Csak egy hely kell a földön ahová leülsz, becsukod a szemed és meditálsz egy órát.
Fantasztikus megtapasztalni milyen amikor az érzékelés beélesedik és megérkezel magadba.
Kívánom minnél több embernek, hogy megtapasztalja.

Nagyon gyorsan lett reggel. Reggel ? Hajnali négy van.
Jó lenne még aludni, de a gong hangja folyamatosan erősödik ahogy sétál vele
a segítő aki ma felvette a gongot, végig az erdő szélén álló faházak között.

Álmos arcokkal találkozom a vizesblokkban, gyors zuhany után öltözködés és húsz perccel az ébredés
után már a meditációs teremnél vagyok. Sorban jönnek a többiek is, szállingóznak be az álmos asszonyok is.
Hoztam meditációs párnát, fenekem alá teszem és törökülésbe ülök.
Első három napban roppant egyszerű és ugyanakkor nagyon nehéz feladatunk van.
Az orrunkon be és kiáramló levegőt, illetve az orrunk és a felső ajkunk által határolt háromszög alakú
területen jelentkező érzeteket figyeljük. Miért nehéz? Napokba telik míg a figyelmem megmarad azon ami a feladat. Eleinte fél perc és huss! már egész máson jártak a gondolataim. Viszont amikor már sikerül megmaradni a lélegzés figyelésénél ennél a ténynél érdekesebb dolgokat is tapasztalok. Kezdek megérkezni magamba. Kezdek Jelen lenni. Miközben a meditácók között a csendes pihenő alatt kinnt ülök a fatönkön és nézem az erdőt. Rájövök, hogy boldog vagyok attól, hogy nézem az erdőt és hogy itt vagyok. Persze, hogy érzeztem már máskor is jól magam szép környezetben de ez most más: belső béke kezd egyre inkább eltölteni.
Ételre sincs nagyon szükségem: Van egy reggeli egy korai ebéd, utána akik először vesznek részt a meditáción még ötkor kapnak egy gyümölcsöt. Reggelire eszem egy vajaskenyeret mézzel vagy mézes-tejes kukoricapelyhet. Ebédre szedek egy kis adag rizst - kis adag párolt zöldséget. És elég ! ( 195cm-hez és 120kg-hoz)

Harmadik nap után rátérünk a vipassana meditácóra. Most már az egész testünkön figyeljük az érzeteket megpróbálva nem reagálni rájuk.

Pár nap múlva a napi meditációk között lett három olyan egyórás amikor megpróbálunk egyáltalán nem megmozdulni.Ülünk mint a faszent.

Első nap nem sikerült: kibirhatatlan fájdalmat éreztem félóra után a térdemben, csípőmben.
Oktatónk, aki időről-időre kihivott magához minket kis csoportokban egy mondatban érdeklődve haladásunkról biztatott, hogy ki lehet azt birni.
Háromszor mozdultál meg az egy óra alatt? Legközelebb próbálj meg csak kétszer megmozdulni! - tanácsolta türelmes szeretettel.

Második nap tálán a kora délutáni meditácónál volt, amikor eltökéltem magam, hogy nem fogok megmozdulni.
Most akkor sem, még ha a fene fenét eszik is  !
Atán hol voltam akkor még akár a fél órától is... Negyedóra múlva kibirhatatlan térdfájás jött rám.
Akkor sem mozdulok meg ! Próbálom megbecsülni csukott szemmel mennyi idő telhetett el - biztos még több mint a fele hátravan! Meg kéne mozdulni, meg kéne mozdulni - csak egy kicsit ! Na, már viszket az orrom is és a térdem mellett a csipőm is zsibbad ...

Ekkor meglepő dolgot kezdtem érezni: az akinek fáj, az aki el akar rohanni, kinyújtani a zsibogó lábat az nem is én vagyok!
Ki is mondtam magamban : Figyelj haver, akkor sem fogok megmozdulni! Egy órás meditáció alatt nem ülhetem el a lábam úgy, hogy maradandó károsodásom legyen. Egy-két percen belül vissza fog belé térni az élet a lábaimba. És még valami haver: Az időről sem fogok gondolkodni. Annyi van hátra amennyi hátra van - én inkább csinálom a meditácót, hiszen itt akartam lenni évek óta.
Elkezdtem újra a fejem tetejétől szkennelni a testemet, figyelni az érzeteket.
Egy "kört" sem mentem amikor elöntött a meleg mikor észrevettem: Az eddig pokolinak ható fájdalom teljesen elviselhető szintre csökkent. Azzal, hogy feladtam az ellenkezést, megadtam magam a jelen pillanatnak - ANNAK AMI VAN - a fájdalom mérséklődött, majd egy időre teljesen el is tünt.

Ez alatt a meditácó alatt két életreszóló tapasztalattal lettem gazdagabb, és nem a könyvekből hanem személyes megtapasztalás útján:

1. "Engedd magad, hamarabb szabadulsz" - Ez igaz azóta egy szimpla fogfájásra is. A legroszabb amit tehetek, ha azt ismételgetem, hogy "megőrülök, múljon már el ez a fájdalom". Ha elfogadom, sokkal kevésbé fáj.
Valójában az ellenkezés, a helyzet el nem fogadása fáj. Ez biztos igaz lelki fájdalmakra is.

Az érzetek, mint a fájdalom is folyamatosan változnak. Ha jól megfigyeled egyik oldalon kicsit erősebben fáj mint tőle öt centire. Aztán elindul és ahol eddig fájt vagy viszketett ott most nem hanem feljebb érzed már.
Még egy nagyon fontos dolog, a vipassana egyik nagy mondata: Semmi sem tart örökké.

A fájdalom sem, ez a földi élet sem, az egészség sem, a betegség sem, a háború sem, a szerelem sem.
MINDEN FOLYAMATOSAN VÁLTOZIK.


2. Annál lasabban nem megy az idő soha, mint amikor kétpercenként arra gondolok mennyi idő telt el. Azóta megpróbálom nem siettetni a dolgokat.
Ez már ilyen elég buddhista dolog de ennek az analógiájára elgondolkodtam rajta: Tényleg,  mennyi-mennyi fájdalom, (felesleges) stressz adódik a (felesleges) vágyakozásból. 

Az index fórumon a "Jóga" topikban hallottam először a Vipassanáról.
Fóka írt ott először a tíznapos elvonulásról, ahol megtanulod a meditációt amit Buddha fejlesztett ki és aminek gyakorlásával eljutott a megvilágosodásig.


A Vipassana jelentése: "Úgy látni a dolgokat ahogy azok valójában vannak"
A tíz napos elvonulás alatt - általában valami szép környezetben, szigorú kötött napirendet betartva lehet megtanulni ezt a meditációs technikát.

Évek óta készültem ide, végül tavaly májusban volt lehetőségem elmenni.

Miért? Mert, szerettem volna úgy látni a dolgokat ahogy vannak :) Megtanulni, hogyan lehet jobban jelen lenni az életemben. Csak mennek el mellettünk a napok, hetek, hónapok és azt mondjuk: már megint elment egy év! Pedig gyermekkorunkban milyen hosszú-hosszú volt akár egyetlen átjátszott nap is. Valami elveszett útközben. Ezt szerettem volna újra megtalálni.

Átfutva a napirendet láttam, hogy ez bizony nem egy tíznapos wellness hotel lesz:


Napirend (dhamma.hu)
04:00    Reggeli ébresztő gong
04:30 - 06:30    Meditáljon a szobájában vagy a meditációs teremben
06:30 - 08:00    Reggeli és pihenő
08:00 - 09:00    CSOPORTOS MEDITÁCIÓ A TEREMBEN
09:00 - 11:00    Meditáljon a teremben vagy a szobájában, a segédtanár instrukciói szerint
11:00 - 12:00    Ebéd
12:00 - 13:00    Pihenő
13:00 - 14:30    Meditáljon a szobájában vagy a meditációs teremben
14:30 - 15:30    CSOPORTOS MEDITÁCIÓ A TEREMBEN
15:30 - 17:00    Meditáljon a teremben vagy a szobájában, a segédtanító instrukciói szerint
17:00 - 18:00    Teaszünet
18:00 - 19:00    CSOPORTOS MEDITÁCIÓ A TEREMBEN
19:00 - 20:15    ELőADÁS A MEDITÁCIÓS TEREMBEN
előadás után 21:00-ig    CSOPORTOS MEDITÁCIÓ A TEREMBEN
21:00    Térjen nyugovóra
21:00 - 21:30    A meditációs teremben kérdéseket lehet feltenni a segédtanárnak
22:00    Villanyoltás


Napfényes késő délután érkeztem meg a Salgótarján határában található uttörőtáborba ami tiz napra az otthonom lesz. Barátságos arcok a regisztrációnál, mindenemet leadom: telefon, pénz, könyv. Csak a ruháim és a tisztálkodószerek maradnak nálam.

Látszik, néhányan társasággal jöttek vagy régi ismerősként találkoztak itt újra.  A társaság - körülbelül negyven ember - egy része kis csoportokban társalog. Leülök egy padra és figyelem a többieket. Közben megkapom a szobát a faházban ahol megismerkedem két társammal. Lekezelülnk, náhány szót váltunk mert aztán tíz napig semmi.

Ezt még nem mondtam: Tíz napon keresztül nem fogunk megszólalni, azt halljuk, hogy  még a szemkontaktust is ajánlott kerülni. Legyen mindenki magával ezen a tíz napon: ezért jöttünk ide. Nők a férfiaktól el vannak szeparálva, csak a meditációs teremben vagyunk együtt de ott is elválasztva: jobb oldalon a nők, bal oldalon a férfiak ülnek.

Konnyü vacsora után indulunk a meditációs terembe. Szabályos közökkel kiosztott meditációs párnák között megtalálom a helyemet hátul. Előttünk középen ül egy kis emelvényen a meditációs tanár: Magas idős hölgy.

Becsukjuk a szemünket - elkezdődik az első meditáció, vagy inkább a megnyitó szertartás.

A vipassana világméretü népszerüsége egy Goenka nevü burmai embernek köszönhető.
Budhha egész életében tanitotta Indiában de aztán az évszázadok alatt feledésbe merült. Burmában, ebben a kis országban viszont megmaradt az ősi technika. Goenka ott ismerkedett meg vele és ő vitte vissza később Indiába is. Onnan terjedt el a világban: a világ számtalan országában vannak meditációs központok ahol bárki, ingyen megtanulhatja a meditációs technikát.

Ez a Goenka szólal meg, vagyis nem szólal hanem ezen a furcsa nyelven énekel.
Próbálok komoly maradni de ilyenkor ez pont ellenkezőleg sül el.
Pár percig szomorú dolgokra gondolok, körmömet az ujjamba mélyesztem de egszer csak kibuggyan belőlem egy rövid nevetés amit megpróbálok köhögésnek álcázni.
Nem nagyon sikerül. Sajnos ez kellett, utánna már nem lesz bajom Goenka éneklésével, amiből minden nap nagy dózisban kapunk.

Nekünk is kell mondani valami esküfélét, hogy amig itt vagyunk addig elfogadjuk a meditácios tanfolyam szabalyait. Lassan veget er a nyitó-meditáció, indulunk vissza a szobákba de most már csend van. Ülünk mind a hárman a saját ágyunkon, próbálunk nem egymásra nézni. Kicsit elrendezkedem, elsétálok fogatmosni a száz méterre lévő vizesblokkba. Mire visszatérek már sötét van a szobában, lefekszem én is és azonnal elalszom.